„Felkel a Nap, a reggel köszöntött reánk. Minket bántott a fény, az is, hogy elhagyjuk egymást.”

Csendült fel a jól ismert dal az idei ballagási ünnepségen, melyet egymásba szorosan karolva énekeltek a végzős diákok a Szolnoki SZC Damjanich János Szakképző Iskola és Kollégium folyosóin, közösen utoljára végigjárva azt, 2024. május 3-án.



Az iskolából két osztály ballagott idén, a 13.B-sek Demecs Mária vezetésével érkeztek, a 11.B-sek Széll Anikóba karolva sétáltak ki az iskola folyosóiról az ünnepség helyszínére. Az előbbi osztályfőnök az érettségire felkészítő intenzív tagozat diákjaitól búcsúzott, míg az utóbbi a kereskedelmi értékesítő és bőrtermékkészítő szakképző iskolai tanulóitól köszönt el.

Sok diák számára a szakmai vizsga vagy érettségi egy fejezet végét és egy másik kezdetét jelenti. Ilyenkor visszatekinthetnek azokra az emlékekre, barátságokra és tanulságokra, amelyeket a középiskolai tanulmányaik során szereztek. Amikor a diákok tarisznyával a nyakukban búcsúznak iskolájuktól, nemcsak tanulmányi eredményeiket ünneplik, hanem azt is, hogy személyiségként fejlődtek. Ezt Borza Andrea, az iskola igazgatónője így fogalmazta meg ünnepi beszédében:

– A Damiban töltött évek során – remélem – sok mindent tanultatok. És nem csak a szögfüggvényekre, József Attila költészetére, az üzlet működtetésére vagy a könnyűipari anyagismeretre gondolok. Hanem arra, hogy megtanultatok küzdeni, szeretni, csalódni, megtanultátok az együttélést, a közös munkát, a toleranciát, a másokkal való törődést, a felelősségvállalást. Felnőtté váltatok. Azt gondolom, ezek sokkal fontosabbak, mint a logaritmus, az évszámok vagy a kötélmászás. (...) Középiskolás éveitek idején, szüleitekkel és családtagjaitokkal együtt igyekeztünk mindenben segíteni, támogatni benneteket, sőt néha talán túlságosan is meg akartunk védeni a kudarcoktól. Holnaptól ennek már vége. Elengedjük a kezeiteket és csak bízunk benne, hogy mindazok a jók, melyeket próbáltunk átadni nektek, hasznotokra válnak felnőtt életetekben – fogalmazott az igazgatónő.

A végzősök nevében Farkas István és Pahocsa Kálmán búcsúztak az iskolától rendhagyó módon. Napló bejegyzéseket olvasva, betekintést nyerhettünk a fiúk érzelmi világába és megtudtuk, miken mentek keresztül az elmúlt években, hogyan jutottak el a ballagásig.

– 2024. május 3-a, kísért engem ez a hármas szám, az első ünnepi beszédemet is harmadikán mondtam a szalagavatón. Úgy emlékszem, hogy elizgultam, a szívem majd kiugrott, remegett a hangom. Az emberek életük huszonöt százalékát töltik iskolában. Én alig múltam húsz éves, de ebből öt évet a Dami-ban töltöttem. Öt év... Kimondani is sok. Így visszatekintve gyorsan elrepült ez a pár év, rengeteg élménnyel gazdagodtunk – emlékeztek vissza a fiúk.

Ezután Rágyanszky István, városunk alpolgármestere, a Dami volt igazgatója átadta az általa alapított Arany-Tóth László-díjat Nagy Bianka 11.B osztályos tanulónak. Bianka a három év során kiváló közösségi munkát végzett, kitartóan dolgozott, tanulmányi eredményei és szakmai teljesítménye alapján nagyon sikeres tanuló volt.

Gratulálunk az idei ballagóknak! Kemény munkátok és elkötelezettségetek meghozta gyümölcsét, sok sikert kívánunk minden jövőbeli törekvésetekhez!

Polák Boglárka