Területfejlesztés, kereskedelem és vendéglátás bővítés, sportegyesület alapítás, lehetőségek és megvalósult beruházások is szerepelnek a 89. április 30-án megtartott Városi Fórum sajtóanyagában, most ezekből kínálunk olvasnivalót:
„Kozma Imre, a városi tanács elnöke elmondta, hogy a várossá nyilvánítás után is folytatódik a VII. ötéves terv végrehajtása. A tervidőszak első három évére tervezett feladatokat 35 %-kal túlteljesítették. Néhány beruházás megvalósítását előbbre hozták. Ilyen volt az új óvoda és az ófalui belvízelvezetés. A tanácselnök a kereskedelmi fejlesztésekről elmondta: – Ez nem tanácsi kérdés, de felelősek vagyunk érte. Tárgyalásokat folytattunk a jobb ellátás érdekében az Élelmiszerkereskedelmi és az Ideál Kereskedelmi Vállalattal. Az ÁFÉSZ beruházásában tervezett ruházati bolt építéséhez 3 millió forinttal járultunk hozzá, továbbá eltekintettünk a másfélmillió forintos telekhasználati díj megfizetésétől. Szeretnénk elérni, hogy az iparcikk- és vasműszaki áruk köre teljes legyen. Egy városi sportegyesület létrehozásával a szakosztályok finanszírozására bázisüzemeket kívánunk felkérni” – sorolta a tanácselnök.
Maczó László a Tisza Cipőgyár vezérigazgatója ugyancsak ezen a fórumon kifejtette: „A gazdálkodó szerveknek sajátságos feladatai vannak abban, hogy a várossá válás eredményes legyen. A vállalat örömmel venné, nyitott arra, hogy a Tisza Cipőgyár hegemóniája bizonyos területeken csökkenjen. Elkezdtünk egy folyamatot a bölcsőde és több mint 100 vállalati lakás tanácsnak történő átadásával. Ránk is azok a szabályozók vonatkoznak, mint egyéb vállalatokra, s a sport, a kultúra és egyebek jelentős kiadásokat kívánnak. Szívesen vennénk, ha ezek költségei nem 90 %-ban terhelnének. Üzemi újságunknak is szerepváltást tervezünk. Legyen városi lap, annak azonban jelentős anyagi vonzata van, közösen kell lépnünk. Maczó László azt is hangsúlyozta, a vállalatnak semmiféle hegemonisztikus, monopolisztikus törekvései nincsenek. Szerinte a városi közösség kialakításához szükséges tárgyi, anyagi feltételek biztosítására mások áldozatvállalása is szükséges.”
A cipőgyár perspektívájáról a gyárigazgató így fogalmazott a fórumon: „Szinte el sem képzelhető talán, hogy a 3700 embert foglalkoztató Tisza Cipőgyár olyan sorsra jusson, mint az elmúlt években az iparág több mint egyharmada. Helyzetünk igen bonyolult. A szakma súlyos veszteségeket szenvedett az elmúlt évben. A bőr-, cipő- és szőrmeipar 18 vállalata 1987-ben másfél milliárd nyereséget termelt, ezzel szemben 88-ban a vállalatok vesztesége 1 milliárd Ft. Mi jó eredményt értünk el. Véleményem szerint szorgalmas, jó színvonalú munkával talpon tudunk maradni, s a gyár továbbra is eredményes lesz” – emelte ki Maczó László.
…
E fórummal egybekötött tanácsülésen a következő népességmutatók szerepeltek az ülés jegyzőkönyvében: „Martfűnek 1989. január elsején 7384 állandó, 658 ideiglenes, összesen 8042 lakosa volt. A gyermekkorúak száma 1878, az aktív keresőké 4593, az időskorúaké 916.”
…
Egy 1989. decemberi 21-i újságcikkben a munkaerő gazdálkodás helyzetéről olvashatunk. „Martfűn nincs munkanélküliség, s előreláthatólag nincs is ilyen veszély. Aki akar dolgozni, az talál itt munkahelyet. Munkanélküli segélyt eddig senki nem kért nálunk. Martfű munkaerő helyzete sajátos, az országos átlagnál jobb, a három nagyvállalat kedvező munkalehetőséget teremt.”
„A városunkban és a környező falvakban élők foglalkoztatását elsősorban az itt működő vállalatok biztosítják. A legnagyobb létszámú dolgozót a Tisza Cipőgyár foglalkoztatja, ahol jelenleg 3830 ember munkálkodik, tavaly 3976-an voltak. A város vonzáskörzetéből a Tisza Cipőgyárba bejárók száma 1653. A szakember utánpótlást a cipőipari tanintézet technikus- és szakmunkásképzése biztosítja. Az itt végző szakemberek elhelyezkedésével nincs gond. Nehéz viszont a középfokú végzettséggel rendelkezők elhelyezkedése, mert csak adminisztratív munkakörben szeretnének munkát vállalni, sokszor bizony el sem fogadják a termelőterületen felajánlott fizikai munkát.
Városunk másik nagy üzeme a Budapesti Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat Martfűi Növényolajgyára. Létszámuk 570. A harmadik nagyobb egységünk az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár, ahol 342-en dolgoznak.
A város intézményeiben 320-an dolgoznak, továbbá 14 magánkereskedő és 32 főállású kisiparos tevékenykedik.” – olvasható a munkaerő gazdálkodás helyzetét feltáró beszámolóban.
…
Érdekességként egy MTI közleményként megjelent 1989. augusztus 9-i hír, mely a martfűi városközpont meghirdetett tervpályázatáról ír: „Az idén márciusban nyerte el a városi rangot Martfű, s a további gyors fejlődés érdekében a helyiek a Szolnok Megyei Tanáccsal, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériummal közösen máris Tervpályázatot írtak ki településük városközpontjának rendezésére és építészeti arculatának kialakítására.
Fontos követelménynek jelölték meg, hogy a pályázók több megvalósítási szakaszra ütemezzék a fejlesztést, s ennek első fázisában kerüljön sor a városháza, a dísztér, autóbusz-pályaudvar, az egészségház, az üzletház, a római katolikus és a református templom, továbbá lakóépületek elhelyezésére. A következő építési ütemben háromcsillagos szállodával, irodaházzal, oktatási létesítményekkel és további lakóházak építésével indokolt bővíteni a városközpontot. A kiírók azt kérik a tervezőktől, hogy a kijelölt építési területre – jelenleg még szántóföldre – kerülő új városközpont jól illeszkedjen a meglévő településrészhez, és egységes szerkezetű városképben fogja össze ezeket a külterületeket. Azt várják, hogy ez a látkép jól tükrözze majd a tovább iparosodó és fejlett infrastruktúrával rendelkező település városias jellegét.”
Forrás: Martfűi Tisza Cipőgyár Dolgozóinak Lapja, MTI
Martfű 30 esztendővel ezelőtti várossá válása alkalmából, az 1989-es, havonta megjelent gyári lapszámokból idézve a következő újságban is folytatjuk az akkori Martfű gazdasági, önkormányzati és egyéb közéleti korrajzát feltáró cikksorozatunkat.
Magyar Mária