– Aki a múltat nem ismeri, annak nincs jövője sem – hangsúlyozta ünnepi gondolatai között Rágyanszky István. – Nem felejthetjük el, hogy hazánk történelmében, a rég letűnt korokban sokan életüket adták hazánkért, s a mai napon feladatunk a tiszteletadás, hőseink emlékének megőrzése.
Számunkra az emlékezés aktualitását két tény is adja: az egyik – és ezt kevesen tudják: Martfűn él egy olyan család, akiknek felmenői Kiss Ernő altábornagy, főhadi kormányzó rokonságához tartoztak, a másik pedig az előttünk lévő emléktábla felirata: az akkori Martfű-pusztán, s a Tisza folyását kísérő ligetekben kutatták Damjanich előőrsei a császári hadakat.
1849. március 4.-én éjjel Cibakházánál a magyar honvédsereg Damjanich vezetésével átkelt a Tiszán, s a köd leple alatt, észrevétlenül jutott el egészen Szolnok alá. Közben a Martfű-pusztán táborozó seregtest Vécsey hadosztályával egyesülve, Szanda felől támadott, megtévesztve az ellenséget, akik nem tudtak arról, hogy a fő sereg a Tisza túlpartján érkezik majd Szolnokra. 1849. március 5-én Vécsey csapatai támadást indítottak kelet felől az osztrákok által megszállt szolnoki híd ellen. Ezt követte Damjanich délről indított meglepetésszerű rohama: a 3. zászlóalj szuronyszegezve foglalta el az osztrák ágyúkat. A huszárok megfutamították a vérteseket. A két tűz közé szorult császáriakat sikerült kiverni a városból. Szolnok, ez a fontos átkelőhely magyar kézre jutott – idézte fel a történelmi eseményeket a Művelődési, Oktatási, Sport, Civil- és Egyházi Kapcsolatok Bizottsága vezetője. Az Aradi vértanúk hazaszeretetét méltatva Rágyanszky István hozzátette: A hősök helytállása, hazaszeretete példa lehet a mai világban. Úgy tűnik, napjainkban nem divatosak a nagy eszmék, a hazaszeretet, a hit, az önfeláldozás, ezért is szükséges példát venni elődeinktől.
A megemlékezés résztvevői koszorúkat helyeztek el a Damjanich-emléktáblánál, a 167 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án kivégzett azon 13 honvédtiszt emléke előtt tisztelegve, akiket tanúk meghallgatása, védők részvétele nélkül ítélt halálra Haynau táborszernagy haditörvényszéke. Rágyanszky István beszédéből idézve: E katonák sokban különböztek; néhányan forradalmárnak vallották magukat, mások csak esküjükhöz kívántak hűek maradni; a magyarokon kívül volt közöttük német, osztrák, horvát és szerb; kisnemes, polgár és főnemes; dúsgazdag és vagyontalan; de egyben azonosak voltak: hősiesen harcoltak a magyar szabadságért, nemzeti függetlenségünkért, s ezért életüket áldozták.
Magyar Mária