Első megállónk Déván volt, a szépen felújított várba felvonóval jutottunk fel, nem úgy, mint több mint 20 évvel ezelőtt, amikor a lelkes kiránduló csoportunkkal először jártam ott. Akkor bizony csak a királyi vár romjait láthattuk, amikor a meredek lépcsőn felgyalogoltunk. 2008-ban kezdődtek a vár helyreállítási munkái uniós támogatással.
Következő megállónk Nagyszeben volt, az erélyi szászok kulturális és kereskedelmi központja. A városközpontban tett séta után újabb hosszú autóbuszozás következett a Transzfogarasi úton. Brassótól 13 km-re álltunk meg újabb pihenőre és fotókészítésre a Fogarasi havasok lábánál.
Beesteledett, mire Brassóba értünk és elfoglaltuk szálláshelyünket. A város megismerése második napunk programja volt. Brassó az erdélyi szászok egykori központja, sok építmény őrzi kezük munkáját. A 228 ezres városnak 7-8 százaléka magyar. Először a Cenk hegyről, a BRASSOV tábla mellől tekintettünk szét a gyönyörű látványra, ahová felvonó vitt fel bennünket. Idegenvezetőnk segítségével innen szemléltük meg először a város nevezetes épületeit, amelyeket sétánk során fel is kerestünk. Láthattuk a hegyről a Fellegvárat, a Fekete-templomot, a Fehér-tornyot, a Főteret a városházával, hogy csak a legjellegzetesebbeket említsem.
A városi séta során megtekintettük a Fekete-templomot, amely 1383-1424 között épült, és az egykori Magyarország legnagyobb temploma volt, Nagyboldogasszonynak szentelve. Eredetileg kéttornyosnak tervezték, de csak egyet építettek fel. A templomban megcsodálhattuk Európa legnagyobb 16.-17. századi anatóliai szőnyeggyűjteményét. Az 1689-es nagy tűzvész nyomai miatt lett Fekete-templom. Mára szépen felújították. A Városháza falán díszelgő gyökeres korona címer hirdeti, hogy egykor koronaőr város volt.
Az egykori Katalin utca végén áll a Katalin torony a város legrégibb kapuja. 1559-ben építették újjá, ma is régi fényében látható.
Brassótól 13 km-re található Brassópojána üdülőtelep a Brassói havasokban, a Keresztényhavas északi lábánál. Közigazgatásilag Brassóhoz tartozik, 12 sípályával rendelkezik, a Nap Tisztásának is nevezett területen mi is elidőztünk, kürtőskalácsot is vásároltak többen.
A harmadik napon királyi helyre utaztunk! Szinaja (Sinaia) I. Károly román királynak itt volt a nyári rezidenciája, a Peles kastély. Erdély és a Havasalföld határán a Déli-Kárpátok vonulatában helyezkedik el. A Peles völgyi kastély Európa első árammal megvilágított kastélya. A háború után a faszerkezeteket, bútorokat eredeti állapotukba felújították. Ólomüveg ablakok, carrarai márványból készült szobrok, dísztárgyak, nagy értékű ezüst evőeszköz-, török edénygyűjtemény, és még sorolhatnánk a királyi pompát idéző emléktárgyakat!
Ötven kilométeres autóbuszozás után jutottunk a Drakula-kultusz meghatározó várához. Törcsvár a Déli-Kárpátok egyik legfontosabb szorosát védelmezte, 1211 és 1215 között német lovagok építették, amelyet kiűzésük után II. András király leromboltatott. 1377-ben a várat újjáépítették, ma múzeum, királyi műgyűjtemény található benne. A kastély igen látogatott, ugyanis a legendákból, horrorfilmekből ismert Drakula grófként azonosított Vlad Tepes egyik kastélyának tartják.
Barcarozsnyón található Erdély egyik legnagyobb parasztvára. Azért nevezik parasztvárnak, mert a Várhegy alatti lakosság az oltalmazó várfalon belül alakított ki lakóházakat, templomot és a nagyszámú baromfinak baromfiudvart. Mai formájában a szász lakosság építette ki a 15. században és Báthory Gábor 1612-es ostroma után. Ha sereg közeledett, a falu szinte teljes lakossága a várba költözött. A vár bejáratához traktor vontatta kisvonattal jutottunk fel. A vár falairól körbetekintve gyönyörű panoráma tárult elénk.
Negyedik napunkon ugyancsak számos különleges látnivalóban volt részünk. Első megállónk a Torjai Büdös-barlang, avagy a pokol tornáca. Fél órás hegymenet után érhető el a barlang, egy természetes mofetta a Büdös-hegy déli oldalában, Délkelet-Erdélyben. Ez Európa legnagyobb működő mofettája, ahonnan naponta mintegy6000 köbméter majdnem tiszta széndioxid gáz illan el a környék levegőjében. A barlang1052 méter magasságban található a Bálványosi-hágón.
E túra után jóleső enyhet találtunk a Szent Anna-tó vizében. A felfrissülés után a Csomád hegység másik kráteréhez utaztunk, ahol a Mohos-Tőzegláp található 1050 méter magasságban. Az egykori Mohos tó vize eltűnt, főleg tőzegmohával benőtt láp maradt utána. (Ez a sors vár néhány évtized múlva a Szent Anna-tóra is.)
A süppedős talajon kiépített deszkapallókon sétálva csodálhattuk meg a Mohos-Tőzegláp természetvédelmi területén található különleges növényeket, és az egyik tószemet.
Ötödik napunk első célállomása Prázsmár evangélikus erődtemploma, amely a világörökség része. Az 1480-ban készített Szent Kereszt-szárnyasoltár az egyik legrégebbi Erdélyben. A templom köré hármas védőfalrendszert építettek, a belső falban cellákat alakítottak ki, ahol a falu lakosai veszély esetén meghúzhatták magukat, békeidőben pedig a húskészítményeket tárolták bennük. A belsővárat vizesárok védte. A szépen felújított kiállítótermek tárgyi emlékeiből az itt élők életét, küzdelmeit ismerhetjük meg.
A Barcaságból Kovászna megye székhelyére, Sepsiszentgyörgyre érkeztünk. Az itt élők 77 százaléka magyar. Itt a Székely Nemzeti Múzeumot tekintettük meg, majd rövid pihenő után továbbindultunk Alsócsernátra, ahol a Haszmann Pál múzeumot néztük meg igen jó hangulatú tárlatvezetéssel.
A következő megállónk Kézdivásárhely, pihentető sétát tettünk a főtéren, és fotóztuk többek között Gábor Áron szobrát. Kézdivásárhely jelentős szerepet töltött be az 1848-49-es szabadságharc idején.
És elérkezett a 6. nap, hazautazásunk ideje, amely még ugyancsak tartogatott számunkra szép élményeket. Először Berethalom különleges erődtemplománál álltunk meg, amely a falu közepén emelkedő dombon áll. Hét bástyás, hármas védőfal veszi körül. A határ előtti utolsó állomásunk Gyulafehérvár, ahol a Szent Mihály Püspöki Székesegyházban az egyesület emlékszalagját elhelyeztük Hunyadi László síremlékénél.
Kirándulásunk során végig nyári idő kísért bennünket, és bár aggodalommal hallgattuk az itthoni híreket esőkről, viharokról, bennünket csak utolsó megállónknál, Gyulafehérvárnál kapott el egy kis eső. Gyönyörű helyeken jártunk, felejthetetlen élményeket szereztünk. Jó ötlet volt a reggelit és a vacsorát is előre megrendelni, kitűnő ellátásban volt részünk. Köszönjük a szervezést, a gondoskodást az egyesület vezetőjének Szántó Marikának, köszönjük minden segítőnek a munkáját, aki hozzájárult romániai kirándulásunk sikeréhez!
Legközelebb októberben, a tokaji kétnapos kiránduláson találkozunk.
Máté Gizella