Jan Antonin Bata Érsekújvárról hozta az első gyári dolgozókat Martfűre, akik az ott elsajátított mesterségbeli tudást adták tovább a martfűi gyár alkalmazottainak. Később, a helyi oktatás megkezdését követően, az ország minden részéről érkeztek ide fiatalok. A találkozó szervezői és résztvevői voltak az első gyerekek, az első martfűi óvodások, akik az épülő gyári házakkal együtt nőttek fel.
Vargáné Skulipai Katika évek óta dédelgette a találkozó tervét, amelynek szervezéséhez, az internet lehetőségeinek kihasználásával, Bozorádiné Váczy Ágnes és Gajdos Teréz is nagy kedvvel csatlakozott.
Vargáné Katika igazi nosztalgiázásra invitálta a jelenlévőket ezen a napon, a Martfű jelenét bemutató filmmel, régi fotókkal, a báloknak, szerelmeknek, ifjúsági közösségeknek helyt adó Művelődési Központ bejárásával és a város építészeti értékeinek megismertetésével.
Dr. Papp Antal polgármester is tisztelettel köszöntötte az előttünk járó város- és gyárépítő generáció tagjait, arra kérve a találkozó résztvevőit, hogy vigyék jó hírét Martfűnek.
Asztalos Árpádné, a Művelődési Központ igazgatója örömmel számolt be az ötvenöt éve épült intézmény belső megújulásáról és várható külső felújításáról azoknak, akik még láthatták a munkagödröket, a ház épülését. A kulturális központ, reményei szerint, a pályázati forrásból megvalósuló energetikai felújítás, a homlokzati és tetőszigetelés valamint a nyílászárók cseréjét követően Martfű egyik legértékesebb, legarchaikusabb épületévé válik.
A hely- és ipartörténeti gyűjteményt kezelő intézmény vezetőjeként Enikő arra kérte a találkozó résztvevőit, hogy a továbbiakban is minél többen osszák meg velük a Művelődési Központhoz és a városhoz kötődő emlékeiket. A nap folyamán kíséretével az érdeklődők bejárhatták az egész házat, és az intézmény gyűjteményeit is megtekinthették.
Elhunyt szüleikre, testvéreikre, tanáraikra, barátaikra, a martfűi gyerekekre emlékeztek a találkozó résztvevői Jan Antonin Bata szobránál, ahol Keléné dr. Pasztelyák Adrienne idézte fel Martfű és a Tisza cipőgyár épülését, és azt, hogy milyen volt ebben az időben, a gyári lakótelep kerítések nélküli házai között játszó martfűi gyereknek lenni.
– Most itt állunk Martfű egyik emblematikus helyén, a volt kézilabda pályán, ahol fiatalságunkból igen sok időt eltöltöttünk, és együtt örültünk a martfűi kézilabda sport sikereinek. Ezt megelőzően pedig telente F.Nagy Géza bácsi vezetésével lelkesen locsoltuk az akkor még teniszpályát, hogy korcsolyapályaként együtt szerezzünk örömöket magunknak.
Köszönetet elsősorban a városalapító Jan Antonin Batának kell mondanunk, hiszen ő volt az, aki gyáralapítóként és az általa ideálisnak vélt város alapítójaként befogadott minket, a szüleinket, akikre most elsősorban emlékezünk. Szüleink az ország és a Felvidék legkülönbözőbb részeiből jöttek ide, a legkülönbözőbb időkben és okokból, és ez a gyártelep volt az, ami a szüleinket, a környékből érkezőket befogadta, állandó munkát és konszolidált életet biztosított. A szüleink válaszoltak erre a hívásra, és a modern ipari kultúrát elsajátítva lettek igazi városlakók, hisz ez egy városias település volt kezdettől fogva.
A batai koncepcióba az is beletartozott, hogy a munka után az emberek élete is legyen közös, legyenek közös élményeik. Mondhatjuk, hogy Bata volt a közösség teremtője. A közösséget összetartották a közös kulturális események, amelyeket szintén a gyár szervezett, és valamennyien részt vettünk benne, kicsik és nagyok is – emlékezett vissza ifjúsága gondtalan éveire Pasztelyák Adrienne.
– A háború után mi voltunk itt az első gyerekek – mesélte Vargáné Katika, aki tíz éve próbált találkozót szervezni azoknak a korabeli martfűi gyerekeknek, akik elkerültek a városból.
Egyfajta óvodás találkozó is volt ez, hiszen a résztvevők közül sokan óvodába is együtt jártak. Váczy Ágival, érsekújvári gyökereik révén, szegről-végről rokonok is, így, és a világháló bevonásával, jól ment a közös szervezés. Az erre létrehozott netes csoportnak egyre több tagja lett, sok-sok feltöltött fényképpel, nosztalgiázással, amelynek hatására sokan kedvet kaptak, hogy eljöjjenek. Jó néhányan külföldről is hazalátogattak.
– Nekem rengeteg tanulsággal szolgált az az idő, amíg szerveztünk, valahogyan átértékelődött bennem az egész gyerekkorom – vette át a szót Ági, felidézve a gyermekéveket, a gondtalan nyári szüneteket, amikor a tiltás ellenére lejártak a Tiszára.
A szervezők igyekeznek megteremteni az újabb találkozás lehetőségét, amit sokan szívügyüknek tekintenek.
A Martfű Média munkatársaiként örömmel veszünk részt várostörténeti feladatokban. Ez alkalommal is számos visszaemlékező beszélgetést dokumentáltunk. A beszélgetésekről készült videós összefoglalókat a későbbiekben közreadjuk.
Herbály Jánosné