A továbbiakban a sikeres táncospáros martfűi tagjával, Hegyes Bertalan Jánossal november végén készült interjút olvashatják.

A világbajnoki címért táncolnak

Európa- és világbajnokságok és még számos rangos hazai és külföldi verseny tarkította a Hegyes Bertalan János - Kis Violetta versenytáncos páros idei évét. A Silver TSE versenyzői huszonkétszeres magyar bajnokként képviselhetik országunkat Európa- és világbajnokságokon, ahol 2015-ben is egyre jobb eredményeket értek el a felnőtt táncos mezőnyben. Az idei tíztánc magyar bajnok páros a tíztánc világbajnokságon 21., a tíztánc Európa-bajnokságon pedig 19. helyen végzett.

A 21 éves martfűi táncos és párja igazán nehéz utat választott. Latin és standard táncokból egyaránt felkészültek, és a kiváló tíztánc eredményeikért ez utóbbi, emberpróbáló kategóriában is teljesíteniük kell. Emellett főiskolai vizsgákra készülnek, és a tánctanításba is bekapcsolódtak.

Legfőbb edzőjük László Csaba és Németh Anikó, latin táncokban Tóth Orsolya és Benedetto Capraro segíti őket, az erőnléti edzőjük pedig dr. Fritz Péter.

A táncsportot az állam nem támogatja, magántámogatók és a szülők finanszírozzák a bajnokságokat, a ruhákat. A táncosok sokszor egyedül, segítő nélkül kénytelenek utazni a versenyekre.

Berci a november végi beszélgetésünkkor épp az 50. szombathelyi latin Savaria World Open versenyre készült, majd Lettivel december első hétvégéjén Vilniusba, a litvániai standard világbajnokságra utaztak, december közepén pedig egy szentesi standard ranglista versennyel zárják az idényt.

Bercit elsőként az idei év legfontosabb versenyeiről és eredményeiről kérdeztem.

– A legfontosabb versenyeink ebben az évben is az Európa- és világbajnokságok voltak. A tíztác Európa-bajnokságot februárban Dániában, Koppenhágában, a kategória világbajnokságát pedig szeptemberben Kínában rendezték meg.

A hazai kiemelt versenyeink a magyar bajnokságok év elején. Ezek alapján dől el, hogy kiket delegál a szövetség az évközi bajnokságokra. Mivel az összes magyar bajnokságon standardból, latinból és tíztáncból is első vagy második helyen végeztünk, ezért a szövetség mindhárom kategóriában bennünket nevezett az idei Európa- és világbajnokságra.

Ezek a versenyek szinte teljes egészében önköltségesek, számolgatnunk kell, hogy melyikre tudunk elmenni. A fő profilunk a tíztánc, ezért elsősorban ezekre a versenyekre igyekeztünk megteremteni a kijutás feltételeit.

– Sok-sok munka van mögöttetek ebben az évben is, de elégedettek lehettek az elért eredményekkel.

– Igen, azt mondhatom, hogy nagyjából elégedettek vagyunk. Minden verseny után meg szoktuk beszélni az edzőinkkel, hogy milyen stratégiai váltásra van szükség, esetleg miben kellene továbbfejlődni ahhoz, hogy minél előrébb jussunk az évek során az Európa- és világbajnokságokon.

– Említetted, hogy ismét amerikai körútra is készültök.

– Harmadik éve, hogy egy fellépéssorozattal Amerikában is bemutatkozhatunk. Sorsolás alapján dől el, hogy az egyesület táncosai közül kik vehetnek részt a táncos körúton. Általában két-három pár utazhat el az Egyesült Államokba és Kanadába. Ezúttal mi Kanadába megyünk, ahol három fellépésünk lesz.

– Távlati célként jelöltétek meg a világkupákon való részvételt.

– Több világkupára is kijutottunk, de sajnos nem tudtuk elvállalni mindet. A tavalyi világkupán 7.-ek voltunk. Ezekre a világversenyekre nem mindig a legjobb párosokat küldik, a nemzeti bajnokságok 2., 3. helyezettjei is delegálhatóak.

– Sokszor látni benneteket különböző tévécsatornákon, a táncsport egyre inkább nyilvánosságot kap. Hogy élitek meg az ismertséget? Milyen visszajelzéseket kaptok általában és Martfűn?

– Rengeteg a pozitív megerősítés, főleg édesanyámtól és mamámtól, hiszen ők találkoznak többnyire a martfűi emberekkel. Nagyon sokan mondják és üzenik, hogy gratulálnak.

Az ország minden részéről kapunk üzeneteket, baráti felajánlásokat, sokan jelölnek be bennünket közösségi portálon is. Mindig jó érzéssel tölt el, ha látom, hogy tetszik az embereknek, amit mi csinálunk.

– Martfűről nagyon sokan szurkolnak nekik, és ez igazán jólesik – vette át a szót Nagy Kati, Berci édesanyja. – Itthon máshogy nem szereznek tudomást a versenyekről és az eredményeikről, csak ha ontom a gyerekekről az információt az interneten. Sokan írják, hogy „a mi párunk” meg „a mi legjobbjaink”. Ilyet nem kap máshol, ami nekünk és nekik is sokat jelent.

– Említetted a főiskolát, milyen típusú diplomát szerzel és milyen további terveid vannak a tánc terén? – fordultam ismét Bercihez.

– A Magyar Táncművészeti Főiskolára járok, ezen belül is táncos és próbavezető szakra, ami pedagógiai végzettséget is ad. Azt tanulom, hogyan tudom átadni a gyerekeknek azt a tudást, amit megszereztem, hogyan lesz belőlem jó tanár. Ezen a pályán számos lehetőség van arra, hogy iskolákban, különböző kurzusokban, a művészeti iskolán keresztül diákokat, gyerekeket, felnőtteket taníthassak. A társastánc egyre népszerűbb, egyre többen hallanak róla. Ezt szeretném továbberősíteni a tanítással. Most is vannak pici tanítványaim, akiket lépésről-lépésre tanítok. Büszke vagyok rájuk, hiszen már indultak hobbi versenyen is és szép eredményekkel tértek vissza. Sőt, volt olyan párosom, amelyik nyert is, ami sikerélmény és pozitív visszajelzés.

– Ezek szerint hosszútávon is a tánc és a táncpedagógia lesz a hivatásod. Párosként mik a szakmai terveitek?

– A legfontosabb célunk a világbajnoki cím megszerzése, amihez azonban hosszú és rögös út vezet. Sokat gondolkozunk ezen, és minden percünket arra áldozzuk, hogy minél közelebb jussunk a bajnoki címhez. Időnk van, hiszen a mezőnyben mi vagyunk a legfiatalabbak. A világbajnoki cím számunkra reális cél, ezért hajtunk, ezért dolgozunk.

– Mindennap ezért dolgoznak, de nem csak ezen múlik – veszi át a szót ismét Berci édesanyja. – Az országok közti versengés részben politika is. A szerencse és a táncsport szövetség hatékony lobbi tevékenysége is sokat jelenthet. Számon tartják őket és ez nagydolog, mert ilyen fiatalon ennyi mindent elérni, ott lenni az élmezőnyben, nem általános.

– Mikor láthatunk Martfűn? – kérdeztem ismét Bercitől.

– Már régóta szeretném, hogy itthon, az én kis városkámban tudjunk táncolni. Egyedüli akadálya ennek mindig az, hogy ne versenyen legyek. Sajnos az elmúlt években, éppen emiatt, a meghívások ellenére sem tudtunk fellépni Martfűn. Remélem, hogy jövőre személyesen is megmutathatjuk, hogy hová jutottunk a táncban, ami az életünk.

Herbály Jánosné