Szlovénia szép tájain jártunk

- a Nagy Háborúra emlékezve -

A hagyományokat és a Kárpát-medencei Magyarság Művelődési Kör szellemiségét folytatva, idén júliusban Szlovéniába utaztunk. Kirándulásunk minden napjára jutott valami rendkívüli, valami egyedülálló látnivaló. „Ezért is hiányoltuk több régi Művelődési Köri tagunkat, akik nem tudtak velünk utazni.



 Első állomásunk még itthon, az Őrségben, Velemér településen volt, ahol az Árpádkori műemlék templom ritkaságnak számító freskóit csodálhattuk meg. A templom tájolása is érdekes, ugyanis a Szentháromság vasárnapján kelő nap első sugara a szentély boltozatán lévő Szentháromság jelképre esik. A megfigyelések szerint a kiemelt ünnepek hajnalán a fény először az azt jelképező freskóra esik.

Szlovéniában első megállónk Maribor, a Dráva folyó két partján elterülő város. Sétánk során igyekeztünk minden nevezetességet lencsevégre kapni: a város természeti és kulturális örökségének számító Öreg szőlőtőkét, a díszes főterét, a kastéllyal, a főtéren álló Mária szoborral. Természetesen nem hagyhattuk ki a Dráván átívelő Öreg-hidat sem.

Szállásunk Ljubjanában, Szlovénia fővárosában volt, innen indultunk, hogy bejárjuk ezt a gyönyörű országot.

Másnap az I. világháború emlékhelyeit jártuk be és emlékeztünk – a sokak számára bizonyára ismerős nevekre, csataterekre és eseményekre: Isonzo, Doberdo. És elhelyeztük emlékszalagjainkat is tisztelgésül a hősök iránt.

Az első világháború minden korábbinál nagyobb volt, ezért a kortársak a Nagy Háború elnevezést adták neki. Az ottani harcok századik évfordulójára Magyarországról több mint 550 résztvevővel Isonzo Express különvonat indult Szlovéniába azzal a céllal, hogy bejárják az első világháború egykori olasz front déli szakaszát, az Isonzó folyó vonalán, érintve a Doberdo-fennsíkot is. Több helyen találkoztunk össze az Isonzo Express résztvevőivel, hiszen mi is felkerestünk több emlékhelyet. Az Isonzo Expressz egyik kísérője Rózsafi János, kutató, hadtörténész rövid előadást tartott csoportunknak is annál az emlékgúlánál, amelyet a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred emlékére emeltek. Az emlékmű melletti rétnek az elszenvedett veszteségek miatt a Halálrét nevet adták a katonák.

A Görzi hídfő (Nova Gorica) védelmének kulcsa a Doberdó északi részét uraló Monte San Michele275 m magas kettős csúcsa volt. Jelenleg itt múzeum és szabadtéri hadtörténeti kiállítás is látható.

A Monte San Michele védelmében nagy szerepe volt a Schönburg vasúti alagútnak, amelyet a monarchia katonái nagy erőkkel védtek.

Bovecnél az osztrák-magyar hadsereg hősi halottjainak 1922 egyforma sírkövénél és fa keresztjénél emlékeztünk a háború áldozataira.

Koborid (Caporetto) első világháborús múzeumában nyomon követhettük az itt lezajlott véres ütközeteket.

Megálltunk a Visintini magyar kápolnánál is. A faluban a kápolna közelében volt a 17. közös hadosztály temetője, amelybe a magyar területről kiállított ezredek tartoztak.

A nap zárásaként Lokvicén, Primoz Marusic farmján időztünk, ahol a környéken összeszedett háborús relikviák (lőszerek, katonasisakok, csajkák, stb.) érdekes szobrokként élik tovább békés életüket, így emlékeztetve a kegyetlen időkre. Falusi vacsorát is fogyasztottunk.

Harmadik napunkon Szlovénia egyik legérdekesebb látnivalóját, a Predjama falu határában található barlangvárat néztük meg. A XIII-XIV. században épült vár a Hru¶ica hegy meredek125 m magas sziklájának peremére, egy barlang bejáratában épült. A vár leghíresebb tulajdonosa Erasmus Lueger lovag volt.

Ahogy idegenvezetőnk kijelentette, Szlovénia a „leg”-ek országa, erre a napra jutott több is a legcsodálatosabb látnivalókból. A Postojna városában található cseppkőbarlang az egyik legnagyobb a világon. A több mint20 km hosszú barlangot a Pivka folyó vájta évmilliókon keresztül. 1872 óta vonat viszi a turistacsoportokat a barlang gyalogosan bejárható kiépített útvonalához, és 1884-ben vezették be a villanyvilágítást. Közel egy km-en keresztül lépésről lépésre csodálhattuk a cseppkövek gyönyörű mesevilágát. A barlang élővilága is különleges, itt található az emberhal, egy albínó állat, vak és külső kopoltyúval lélegzik, kis tojásokkal szaporodik, és akár 100 évet is elél. Fokozottan védett faj.

A kánikulai melegben jólesett a barlang 10C-fokos hőmérséklete, de utunk végén gyorsan  kihozott bennünket onnan a kisvonat.

Így hát folytattuk utunkat a következő különlegesség felé, Idrija higanybányájához. (2012 nyarán került fel az UNESCO Világörökségi listájára.) Bányászkabátba és sisakba öltözve jártuk be a bányamúzeumot, ahol a korabeli bányászok embertelen körülmények között dolgoztak. Az 1500-as évektől 500 évig bányászták itt a higanyt. És amire feltalálták az egészségvédő eszközöket felhagytak itt a bányászattal, korszerű technológiával helyreállították a környezetet.

Negyedik napunk első megállója igazi turista paradicsom Bled.  A Bledi-tóban rengetegen kerestek enyhülést a rekkenő melegben. Mi csónakba szállva jutottunk el a szigetre, ahol a Mária mennybemenetele templom látható. Aki megtette az utat felfelé a 99 lépcsőn, megérdemelte, hogy megkongassa a „kívánságharangot”! Két sportos útitársunk úszva tette meg a távot a szigetig és vissza. A szigetről remek kilátás nyílt a Bledi várra, ahová ezúttal nem mentük fel, helyette aki akart, megmártózhatott a tóban.

Ebédünk elfogyasztása után útra keltünk, hogy újabb gyönyörű látványossághoz jussunk a Vintgár-szurdokban. Gorje közvetlen szomszédságában, Bledtől 4 km-re található, a Radovna folyó vájta ki.

„Az1,6 kmhosszú Vintgár-szurdok a függőleges sziklafalas Hom és Bor¶t közé ékelődik be, a szurdokot a Radovna folyó vízesései, medencéi, zúgói teszik felejthetetlenné.”  A folyó felett lévő fahidakon át, és sziklák oldalához rögzítet fafolyosókon  (maximum két ember tud egymással szemben  elhaladni) jutottunk el a13 mmagas ©um vízeséshez. Kicsit félelmetes és fárasztó volt az út, de a látvány minden erőfeszítést megért!

És ezzel még nem ért véget a nap, rövid autóbuszozás után, Ljubjanától 20 km-re Skofja Loka városka festői szépségében gyönyörködhettünk. Ezután pedig Ljubjanában a várat néztük meg, végül egy városi séta után érkeztünk szálláshelyünkre.

Ötödik napunk úti célja Koper, Szlovénia legfontosabb kikötővárosa az Adrián, az olasz határ közelében. Először a só lepárlókhoz hajókáztunk el, ahol több évszázados hagyománya van a só tengervízből való kinyerésének. A sekély parton kialakított rekesztékekben párologtatták el a tengervizet, s kézi munkával, fagereblyével kotorták egyre nagyobb kupacokba a sót. A múzeumban betekintést nyerhettünk a hajdan itt dolgozók mindennapjaiba, életkörülményeibe, megismerhettük munkájukat.

A sópárlóktól kitikkadva értünk Piran  tengerparti fürdőhelyére, ahol megmártóztunk a hűs 26-27 fokos vízben. Így felfrissülve rövid autóbuszozás után Hrastovje különleges Szentháromság-templomát néztük meg. A templom freskóit a szegényember bibliájaként is emlegetik.

Hatodik nap reggel búcsút intettünk Szlovénia fővárosának és kedves idegenvezetőnknek Csík Gyulának, aki negyven éve él Ljubjanában.

A hazafelé úton Ptujska Gora zarándoktemplománál álltunk meg egy kis pihenőre. A templom Szlovénia művészettörténetileg legfontosabb és legszebb templomai közé tartozik. Legérdekesebb látványossága az 1410-ből származó Köpenyes Madonna dombormű.

Martfűhöz közeledvén Szántó Marika, az egyesület idén megválasztott elnöke megköszönte mindazok munkáját, akik hozzájárultak e színvonalas program sikeréhez. Az utastársak nevében pedig Biliczné P. Szabó Gyöngyi köszönte meg Marikának, hogy megszervezte ezt a gyönyörű kirándulást, jó helyen van a vezérlőpálca – hangsúlyozta -, csak így tovább! Amit láttunk, tapasztalunk, adjuk tovább.

Reméljük, még sok szép kirándulás részesei lehetünk. És ahogy tiszteletbeli elnökünk Hegedűs Mihály úti füzetünk beajánlójában írta: Vigyük tovább a Művelődési Kör szellemiségét, az alapítók által megálmodott célokat igyekezzünk megvalósítani, maradjunk egymást segítő, egymás sikereinek örülni tudó közösség!

 Máté Gizella

Tovább a képekhez>>>