A Pedagógusi Szolgálati Emlékérem meglepetésként érte a tanárnőt, aki tanítással töltött 40 esztendejéről ugyanolyan örömteli elégedettséggel beszélt, mint a nyugdíjazással járó érzéseiről, további terveiről, vágyairól.
Vállalt még tanítást is, hiszen az iskola felkérésére óraadó magyar tanárként számítanak rá, mely a diákoknak is jó hír, hiszen kiegyensúlyozottsága és ars poeticája, miszerint „Jól csak a szívével lát az ember..”, mindenkiben nyomot hagy.
– Számomra a tanítás mindig öröm volt, és negyven év után is jó érzéssel jövök az iskolába – meséli Biliczné tanárnő. – Öröm volt átvenni a díjat is, ami váratlanul ért a nyitóértekezleten, melyen már más státuszban, óraadóként vettem részt. Sokat jelent még ma is, ahogyan reggel megérkezem, látom a gyerekeket, köszönnek, tudom, hogy hova és miért jövök, nekem ez a boldogság. Az is nagyon fontos, hogy ahonnan én reggelente eljövök, az egy boldog család, így minden tekintetben kiegyensúlyozottnak érzem magam, és ezért jó minden körülöttem. A nyugdíjazást sem élem meg fájdalomként, hiszen tartalmas, örömteli volt a pályám, és sok-sok tervem van a következő évekre is.
Nekem a magyartanítás szerencsés dolog, mert ott az érzelmekkel lehet dolgozni.
A mai napig fölíratom a gyerekek füzetébe az ars poeticámat a Kishercegből: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Azt gondolom, hogy a pedagógiának sokkal magasabb az emberi oldala, mint a didaktikai oldala, hiszen minden irodalmi mű hat az érzelmekre.
Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végeztem magyar-orosz szakon. 1975-ben kezdtem tanítani Martfűn a Martos Flóra Általános Iskolában. 1983-ig dolgoztam ott, majd átmentem a Mártírok úti iskolába, ahonnan 1991-ben csábított el a középiskolába az akkori igazgató, Hegedűs Mihály, magyart tanítani. Féltem tőle, de elvállaltam.
Elvégeztem még az egyetemet is Szegeden, magyar kiegészítő szakon, majd a közoktatás vezetőit a Műszaki Egyetemen. A tanítás mellett a tanulás is végig jelen volt a pályámon, így rólam tényleg el lehet mondani, hogy élethosszig tanultam. Egyik lépésem sem bántam meg, azt gondolom, hogy mindent jól csináltam – emelte ki a tanárnő.
– Biliczné Szabó Gyöngyi kolleganőnk oszlopos tagja a tantestületnek, a minisztériumi elismerés, melyet kiérdemelt, nagyon fontos és kiemelkedő esemény a pedagógus pályán – hangsúlyozta Molnár Aranka. – Úgy gondolom, hogy negyven évet eltölteni a diákok, kollégák körében ez egy ünnep, mint ahogyan ünnep volt nekünk is az, hogy Gyöngyikével dolgozhattunk. Az elismeréshez a tantestülettel és a diákokkal együtt szívből gratulálunk, és nagyon köszönjük, hogy üdén, fiatalosan, a 40 éves pályafutás után óraadóként még magunk között köszönthetjük – tette hozzá az igazgatónő.
Biliczné Szabó Gyöngyi, kiváló pedagógiai munkájáért, a miniszteri elismerést megelőzően 2014 májusában, az önkormányzat elismeréseként, Martfű Város Pedagógiai Díját is átvehette. Nyugdíjba vonulása alkalmából és szakmai elismeréseihez gratulálunk, és további sikereket, jó egészséget kívánunk!
Magyar Mária