Szlovénia felfedezése

Ahogyan manapság a Hazajáró teszi Kenyeres Oszkárral és Jakab Sándorral főszerepben, vagy korábban a Másfélmillió Lépés Magyarországon tette, élén Rockenbauer Pállal hétről hétre, úgy a Kárpát-medencei Magyarság Művelődési Kör évről évre bakancsot húz, majd útnak indul, hogy Magyarország, és Nagy Magyarország tájait felfedezhesse, ez által a Nagyérdemű elé tárhassa, kedvet csinálva hazánk tájainak közelebbről történő megismerésére. Ez idén, július 20-a és 25-e között sem történt másképp, amikor a Kör az Őrség és főleg Szlovénia felfedezésére indult.



 

A kirándulás első napján az Őrségben fekvő Velemér falu Árpád-kori templomát kerestük fel, mely a Szentháromság tiszteletére lett szentelve. Maga a templom a késő román és a korai gótikus építészeti stílusok jegyeit, jellemzőit viseli magán. Legismertebb nevezetességei a falakat díszítő freskói, melyek 1377 körül készültek. A templom tájolásának köszönhetően többek között a téli napforduló hajnalán a gyermek Jézus arcát világítják meg a délkeleti ablakon beszűrődő napsugarak. Ez a megújulás, a tavasz eljövetelét jelképezi. Ezen jelenségek megfigyelésére a templomot körülvevő, a XX. században elterjedő égerfák alkotta erdő miatt csak ősszel és telente van lehetőség.

Még aznap átléptük Szlovénia államhatárát és indultunk Maribor városa felé. Maribor a Dráva folyó két partján terül el, az ország második legjelentősebb, legnagyobb városa Ljubljana után. A városban elsőként a Keresztelő Szent János bazilikát kerestük fel. Innen a Dráva partjára indultunk, az ún. Stara Trta, vagyis az Öreg Szőlőtőke felé. Maga a tőke több mint 400 esztendős, és a mai napig évente átlagosan25 l bort állítanak elő a rajta termett szőlőből. Olyannyira jelentős nevezetessége a városnak, hogy egy képzett borászt kértek fel, hogy viselje gondját a tőkének. Mariborból egyenesen Ljubljana városa felé indultunk, ahol a szálláshelyet foglaltuk el.

A második napon az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének kötelékében harcoló magyar csapatok nyomába eredtünk. Ennek során felkerestük többek között a Bovec határában fekvő, az I. világégés során a környék harcaiban elesett osztrák-magyar katonák nyughelyéül szolgáló katonai temetőnél tettük tiszteletünket, majd onnan a közeli Ravelnik szabadtéri múzeuma felé indultunk. Itt egy német parancsnoki állás maradványainál megtapasztalhattuk, milyen is lehetett az élet a lövészárkokban. Innen indulva meglátogattuk a Kobaridban (olaszul Caporetto-ban) található múzeum igen gazdag háborús gyűjteményét. A nap hátralévő részében az Olaszországban található San Martino del Carso-t és Visintinit kerestük fel, hogy az e két helység közelében harcoló magyar csapatok dicsőségét őrző emlékműnél és a Capella Ungherese-nél (Magyar Kápolna) róhassuk le kegyeletünket.

A harmadik napon szó szerint a Föld gyomrát indultunk felfedezni, mert elsőként felkerestük a Predjamában található Predjamai barlangvárat, mely a világon egyedülálló módon, a Hrusica-hegyen, egy 125 m magasan található barlang bejáratában épült. Leghíresebb tulajdonosa és várkapitánya Predjamai Erasmus Lueger lovag volt, aki a Habsburg-birodalom haderejének is hónapokon keresztül sikerrel volt képes a várban ellenállni, annak felépítése, elhelyezkedése révén. Innen Postojnára indultunk, ahol a világ egyik legjelentősebb cseppkőbarlang rendszere található. A Kör tagjai egytől egyig rácsodálkoztak a lélegzetelállító cseppkőformációkra. A barlangrendszertől egyenest az Idrijai higanybányába tartottunk. Itt megismerkedtünk a helyi bányászok nehéz, és bizony igen kis mértékben honorált munkájával, életkörülményeivel.

A negyedik nap a nagy melegben igazi felfrissülést jelentett, mert a Triglav Nemzeti Parkban húzódó Vintgar szorost kerestük fel, melyet a Radovna folyó vájt a környező sziklákba. A szoroson jól kiépített turistaösvényen végighaladva csodálhattuk meg a folyó alkotta szebbnél szebb sziklaalakzatokat, zúgókat. De emlékeztetnünk kellett magunkat egy tényre, hogy Petőfi szavaival élve: „azért a víz az úr!”. Innen továbbhaladva kerestük fel a Bledi tavat, és a közepén elterülő szigeten álló Mária mennybemenetele templomot. A templom jellegzetessége a kívánságot teljesítő harang, melyet háromszor megszólaltatva teljesül annak kívánsága, ki hisz Istenben. Majd Skofja Loka városát kerestük fel. A város középkori eredetű központjáról ismert, mely a mai napig szinte érintetlenül maradt fenn.

Az ötödik napon Koper kikötőjében hajóra szállva kerestük fel a Piran kikötőváros határán elterülő, részben ma is aktívan termelő sólepárlókat. Itt az egyes, minőség szerint csoportosított sófajtákkal, köztük az ún. sóvirággal és ezek előállításával ismerkedtünk meg. A sóvirág a legjobb minőségű tengeri só, mely az ételben gyakorlatilag magától feloldódik. A lepárlókban, mielőtt a tengervizet beeresztik, egy különleges baktériumkultúrát tenyésztenek ki és egyengetnek el a medencék alján. Ez választja szét a tengeri iszapot az értékes sótól, lehetővé téve a legjobb minőség elérését. Innen Piran-ba indultunk, ahol az Adriai-tengerben frissülhettünk fel. A szállás felé tartva kerestük fel a hrastovljei Szentháromság erődtemplomot, melynek falait a helybeliek a török portyázások elleni védekezésül húzták fel. Legismertebb jellegzetessége az ún. Haláltánc freskó, mely utal arra, hogy a halál előtt mindenki egyenlő, legyen szegény vagy gazdag, király vagy alattvalója.

Az utolsó napon már hazafelé tartottunk, így sajnos csak a busz ablakain át csodálhattuk meg Celje várát. Megtekintettük  Ptujska Gora templomát, amelynek ismert nevezetessége az 1410-ből származó Köpenyes Madonna dombormű, melyet 81 aprólékosan faragott szobor díszít. Messziről láttuk a Ptuji székesegyházat is.  Maga a templom építése 1125 táján kezdődött román stílusban. A XIII. században bővült két mellékhajóval, és később is több bővítést élt meg, ilyen a déli kápolna és a kórus. Jellegzetességei többek között a barokk stílusú oltárok és szószékek és az 1446-ban készült berakásos fa kórusülés. A templomtól elindulva még távolból megcsodálhattuk a Ptuj-i várat, majd útnak indultunk Magyarország felé.

A Kör tagjai, köztük magam is, temérdek életre szóló élménnyel gazdagodtak az út során, mely meghozta kedvünket a szlovén nevezetességek újbóli felkeresésére. Bízom benne, hogy e rövid ismertetővel nekem is sikerült kedvet csinálnom, és rávennem másokat is, hogy bakancsot húzzanak és felkeressék a Kárpát-medencénk tájait! 

Balajti Imre,

a Kárpát-medencei Magyarság Művelődési Kör tagja