E csodálatos eseményt, amint a kérészek násztáncukat járják a víz fölött, majd hullámsírba hullnak, nevezték el a régi halászok „tiszavirágzásnak”, mert a rövid életű rovarok a szőke folyó virágaira emlékeztetnek, mintha sokmilliónyi kis virág borítaná be a vízfelszínt.
A kifejlett rovar nem vesz magához táplálékot, és mivel nincs is szája, emiatt a kétórás kimerítő repülés és násztánc után éhen hal. Ezt a szárnyas rovar létet egy hosszú, három évig tartó növekedés és készülődés előzi meg a meder fenekén beágyazódva lárvaként. A vizet átszűrve különféle szerves anyagokkal táplálkozik a lárva, és három év elteltével, mintha csak összebeszélnének az egyedek, ugyanazon a napon, ugyanazon órában a felszínre jönnek, hogy eljárhassák a világ egyik legnagyobb csodájának számító násztáncukat.
Az egyedülálló esemény körülbelül három órán át tart, majd életük beteljesedésével, a nap lenyugvásával véget is ér. Röviddel a párzás után a hím elpusztul, a nőstény a vízre ereszkedve a vízbe rakja a petéit, majd párja sorsára jut.
Maga a nász rendkívüli fontossággal bír az élővilág számára, az elhullott egyedek fontos táplálékként szolgálnak az egyéb hal, madár és békafajoknak, a vízfenékre befúródó lárvák pedig más mederfenéki élőlények számára biztosítanak további élőhelyet.
A tiszavirágnak igazán jelentős állománya szinte csak Magyarországon van, eredeti elterjedését tekintve azonban európai faj. Ezért mára igazi hungarikum, a Tisza szimbóluma lett, mely európai és világszinten is jelentős természeti örökségünk.
Magyar Mária