A hívek emlékezetében békeszerető, bátor, szókimondó emberként megmaradt plébánost 1957. február 28-án támadták meg Tiszavárkony és Vezseny határában, miközben a gáton kerékpárral a tiszavárkonyi plébániára tartott. Politikai indíttatásból összeverték, tarkón lőtték, elásták a folyóparton, majd pontosan egy év múlva, február 28-án, a túlparton egy martfűi halász vette észre holttestét a Tisza vizén.
Kenyeres Lajos földi maradványainak méltó elhelyezésére csak 1958 őszén kerülhetett sor, családja körében, a rákóczifalvi temetőben. Sírján kereszt, a kereszt alatt felírat: „A jó pásztor életét adta juhaiért.”
Ma a gyilkosság helyén kopjafa áll. A tiszavárkonyi, rákóczifalvi és a martfűi templomok falán emléktábla hirdeti vértanúságának üzenetét. Sorsáról Tamási József, volt tiszaföldvári - martfűi plébános rövidfilmet készített.
A Martfűi ünnepi szentmise a templomban lévő emléktábla koszorúzásával zárult, a váci megyéspüspök, egyházvezetők és a hívek részvételével idézve a megölt plébános vértanú halálát, melyről egészen a rendszerváltásig beszélni sem volt szabad.
– Add, hogy minél előbb tisztelhessük a boldogok, majd pedig a szentek között! – könyörög a Mennyi Atyához egy, a mártírhalált halt plébánosra emlékező kiadványban dr. Beer Miklós váci megyéspüspök.
A Martfűn bemutatott megemlékező szentmise egyben fontos állomása volt a Krisztusba vetett hitéért életét áldozó Kenyeres Lajos plébános boldoggá avatásának, a szentek és boldogok seregébe jutásának is.
Magyar Mária