- Egy olyan köztéri tárgyat fogunk ma ünnepelni, felszentelni, ami a kutatók szerint a város legrégebbi efféle alkotása - nyitotta meg a rendezvényt Vinczéné Balogh Magdolna, a városszépítő egyesület elnöke.
A Kövér-kereszt felállításának történetét a néprajzkutatóként Martfű múltjával kiemelten foglalkozó Vas Béla tanár úr foglalta össze.
- Valóban utánajártam Martfű jeles polgárainak, hogy írásaimban nyomot hagyjak az itt élő földbirtokosoknak, Kövér Jánoséknak, Montághéknak, Keszlerffyéknek, akiknek a kastélya előtt állunk, hogy az időben minél mélyebbre vissza tudjunk nyúlni, és olyan patrióták lehessünk, akik a múlttal tisztában vannak, és így még tisztábban tudnak a jövő felé fordulni.
Ez a kereszt, aminek az újraszentelésére most eljöttünk, egy nagyon nemes és mély gyökerű család tárgyi emléke.
Gyergyószentmiklósi Kövér János, János és Kajetán nevű gyermekeivel együtt, 1780-ban, Mária Teréziától kaptak nemességet. Ezek a Kövérék állattartással, földműveléssel és kereskedéssel is foglalkoztak, és így a királyi Magyarország területét bejárva úgy gondolták, hogy a Rákóczi-szabadságharcnak vége lévén, az újranépesített Alföldön megpróbálnak gyökeret ereszteni, és itt egy új, nagyobb gazdaságot létrehozni. Ez sikerült is nekik.
Kövér János és családja Mezőhéken, az akkori Hék pusztán gyönyörű kastélyt épített, és ugyanez a család Martfű pusztán, amai Mariházaterületén egy nyári kastélyt és egy hatalmas mezőgazdasági területet birtokolhatott.
A generációnként egymás után következő Kövér János földesurak között volt országgyűlési képviselő, volt, aki megyei alispáni tisztségig vitte.
Kövér János és családja hozták létre az úri kocsisok egyesületét a megyében. Kövér Miklós alapította meg a gőz téglagyárat, aminek mára tényleg csak nyomai láthatóak építészeti emlékként. Ugyanez a Kövér Miklós, színi társulatával, részt vett Szolnok első kőszínházának az avatásán. Később a kecskeméti színház igazgatója lett. Mivel a család nem nézte jó szemmel, hogy a gazdag földbirtokot színészetre „pocsékolja”, megváltoztatta a nevét, és a színházi lexikonokban Mariházy Miklósként található meg.
A számos építészeti emléket maga után hagyó nemesi család 1910-ben, Kövér János és Ebeczki Blaskovich Erzsébet 25. házassági évfordulójára emlékkeresztet építtetett a nyári kastély előtt, ahol nagyon sokat tartózkodtak.
Ez a kereszt, ami előtt most tiszteletünket tesszük, több mint 100 éves - hangsúlyozta Vas Béla, köszönetét fejezve ki azoknak, akik még Tamási József atya idejében ezen a szép és forgalmas helyen felállították, valamint a városszépítő egyesületnek, akik újra restauráltatták a különlegesen szép feszületet.
A homokkő faragványt eredeti állapotában őrizte meg Nagy József szolnoki restaurátor, aki - Vas Béla szerint - olyan nagyszerű munkát végzett, hogy a javított felületek alig látszanak, csak a homokkő gyönyörű sávjai, ahogy a bányából előkerültek.
A rendezvényen a Martfűi Női Kar kamarakórusa egyházi kórusműveket adott elő Bozorádi János karnagy vezetésével. A Tiszaföldvári Egyházi Kamarakórus és a hittanos fiatalok is szép műsorral készültek erre az alkalomra, Kovácsikné Gonda Anna irányításával.
A Kövér-kereszt újraszentelésének szertartását Kovácsik Antal diakónus, a katolikus egyház lelkészi hivatalának vezetője, Kupai-Szabó Kornél református lelkész és Pathó Gyula evangélikus lelkész végezték.
Kovácsik Antal a Szentírás szavait idézte, mit is jelent nekünk Krisztus szent keresztje. Isten áldását kérte mindazokra, akik e szent keresztre nézve, hitüknek jelét adva köszöntik őt.
- A kereszt nem dísz, a kereszt nem ékszer, a kereszt az üzenet, Isten odaadásának, várakozásának, nyitottságának a jele. Azért van itt ez a kereszt, és azért van minden kereszt kihelyezve különböző helyekre, mert őseink fontosnak tartották azt, hogy a templomainkon kívül, saját bibliánkon kívül legyen még valami, ami emlékeztet bennünket Isten szeretetére, Krisztusnak keresztfán való áldozatára - hangsúlyozta Kupai-Szabó Kornél a szertartás során.
Az erre a célra felajánlott külső adomány, támogatás tette lehetővé a Kövér-kereszt rendbetételét. A Martfűi Városszépítő Egyesület munkájára is nagy szükség volt a jelentős helytörténeti emlékmű megújításához, környezetének rendezéséhez, megközelíthetővé tételéhez. A közvetlen közelben élők is sokat segítettek az áram, a kereszt megtisztításához szükséges nagy mennyiségű víz biztosításával.
Úgy tűnik, hogy a martfűiek máris magukénak érzik az Istenhez való közelkerülést szolgáló, felújított keresztet, amiről a Mindenszentek ünnepén és halottak napján itt elhelyezett emlékező virágok és mécsesek tanúskodnak.
Herbály Jánosné