Kedves Olvasók!
Vajon mitől mondható ez az esemény csodának? Csodának nevezhető egyáltalán? Úgy gondolom, hogy igen, sőt, ez a nagy csoda sok-sok kisebb, apróbb csodából állt össze.
Az első ilyen csodálatos esemény az volt, hogy előállt egy ember. Egy egyszerű halász, aki ki mert állni és meg mert szólalni. Hirdetni merte a hitét. Gondoljuk csak meg, mekkora bátorságra és erőre volt szüksége ennek a férfinak, hogy az ünneplő tömeg elé merjen állni.
A zsidók éppen egy nagy ünnepet ültek, sokan voltak Jeruzsálemben – s ekkor kiállt Péter, a halász és hirdette azt az üzenetet, amelyet Jézus Krisztustól tanult – az Isten szeretetét, minden ember felé.
Egyszerű halász létére hogyan mert kiállni egy ekkora sokaság elé? Hogyan találta meg a megfelelő szavakat? Ilyen, s ehhez hasonló kérdéseket tehetnénk fel, melyekre egyetlen válasz lehetséges – tudta, hogy nincs egyedül. Azért mert megszólalni, mert tudta és hitte, hogy Isten erejével szól, az Ő Szentlelke által.
S ezután, mintegy újabb csodaként – az ünneplő tömeg megállt. Az ünnep zajában felfigyelt a hívó szóra – Isten hangjára, Péter szavain keresztül. Sőt, nemcsak, hogy megálltak, de valami más is történt – az ige hallgatóit megérintette az Úr üzenete.
„Mintha szíven találták volna őket” – olvashatjuk az igében. Hallották azt, amit Péter hirdetett, s nemcsak fülükkel hallgatták, de a szívük is nyitva volt. Megértették – teljes valójukkal – cselekedniük kell.
S itt találkozhatunk egy újabb csodával a nagy pünkösdi csodán belül – a sokaság – egy emberként mozdul. Együtt, s mégis egyen-egyenként. Felteszik azt a döntő kérdést: „Mit cselekedjünk?” Mennyi minden van ebben az egyetlen kérdésben! Érezhetjük benne, hogy a hallgatók meglátták és megérezték – Isten szeret bennünket! Egyen-egyénként is! Annyira szeret, hogy önmagát adta, felvette emberi testünket, elszenvedte a legmélyebb szenvedéseket is, s győzedelmeskedett – hogy nekünk lehetőségünk legyen egy teljesebb, új, vele teljes közösségben való életre. Megértették hát mindazt, amit Isten üzenni kívánt nekik, s meglátták azt is – cselekedniük kell. Emellett a hatalmas szeretet mellett nem lehet elmenni szótlanul, reagálni kell rá.
Tanácstalanul álltak, talán egymást is kérdezgették, de Pétert és az apostolokat mindenképpen – vajon mit tegyenek. S választ is kaptak – az egyetlen helyes válasz: „térjenek meg és keresztelkedjenek meg”.
Azoknak, akik ekkor Jeruzsálemben elfogadták Isten Krisztusban adott kegyelmét megtérésük összekapcsolódott a keresztelés aktusával. Mit jelentett ez? Elfogadták, hogy Isten, aki teremtette az eget és a földet, s az embert is alkotta, új szövetséget kötött az emberrel, Fia, Jézus Krisztus áldozata által. Egy új útra léptek rá – mely az Istennel való teljes közösség útja.
S hogyan volt mindez lehetséges? A Szentháromság harmadik személye, a Szentlélek által. Vajon ki Ő? Isten maga, aki által érthetővé teszi magát számunkra. Ő adta Péter szájába a szavakat, Ő nyitotta meg a megtérők szívét, Ő adott erőt a keresztelkedéshez, hitet és segítséget az első gyülekezetnek, hogy Isten útján járjanak.
S a legnagyobb csoda az, amit Péter mond – a csoda folytatódik! Nemcsak az első tanítványok, az első igehallgatók hallhatták Isten igéjét, részesülhettek a Szentlélek ajándékaiban, hanem ez számunkra is érvényes. „Mert tietek ez az ígéret és gyermekeiteké” – hallhattuk. Mienk is hát, akik most itt vagyunk és halljuk az Isten üzenetét. S nekünk is hangzik az, amit Péter az első pünkösdön hirdetett – Jézus miértünk is a földre jött, szenvedett, s nekünk is megváltást hozott! Csoda az, hogy nemcsak úgy hallgathatjuk ezt az üzenetet, hogy „egyik fülünkön bemegy, a másikon pedig kijön” ahogyan mondani szoktuk, hanem egészen a szívünkig hatolhat! A Szentlélek Úristen ma is munkálkodik hát!
Munkálkodik, mert ma is vannak Péterek, akik előállnak és hirdetik az igét. S itt ne csak lelkészekre gondoljunk, hanem mindazokra az emberekre is, akik bátran vállalják a hitüket, megvallják Istenbe vetett bizodalmukat tetteikkel és szavaikkal egyaránt. Mi magunk is sokszor vagyunk, s lehetünk ilyen hitvallók, amikor felsegítjük az elesettet, Isten szeretetét sugározzuk szeretetünkkel, mely nem kínozni akar, hanem erőt adni, ha békéltetünk viszályok szítása helyett, adunk abból amink van azoknak, akik talán a legnagyobb nélkülözések között élnek.
S nemcsak bizonyságtévők vannak, hanem olyanok is, akiknek van szemük – s meglátják mindezeket. Van fülük, hogy meghallják az Istenről elhangzó szavakat – s ezekre reagálnak. Megkérdezik, hogy mit tehetnek, s tudnak és akarnak is cselekedni! S mindez a Szentlélek munkája!
Vajon mi feltettük már a kérdést: Atyámfiai, vajon mi mit tegyünk? Nem mondhatjuk azt, hogy nekünk ezt már nem kell feltennünk, hiszen Péter válasza ránk nem érvényes.
Éljünk és cselekedjünk hát ennek a tudatában!
Ámen
Apostolok Cselekedetei 2,37-41
„Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
ÜNNEPI ALKALMAINK
2013.05.15. szerda, 17 óra: Bibliaóra a gyülekezeti teremben
2013.05.16. csütörtök, 18 óra: 30-as - 40-es Bibliakör a gyülekezeti teremben
2013.05.18. szombat, 17 óra: Úrvacsorai előkészítő, bűnbánati Istentisztelet a gyülekezeti teremben
2013.05.19. vasárnap, 10 óra: Pünkösdi ünnepi Istentisztelet a templomban
2013.06.20. hétfő, 10 óra: Ünnepzáró szenttisztelet a templomban, ezt követően gyülekezeti családi nap a parókia kertjében
Mindenkit szeretettel hívunk és várunk!
Kupai-Szabó Kornél
Református lelkész