- Isten hozott benneteket Martfűn! - köszöntötte a fiatalokat Kupai-Szabó Tímea református lelkipásztor. - Azt szeretnénk, hogy szeretetben, békességben teljen ez az egy hét. Szeretnénk, ha életre szóló barátságok kötődnének közöttetek. Nagyon örülünk nektek, kívánjuk, hogy érezzétek jól magatokat!
Az önkormányzat nevében Tarjányiné Tasnádi Edit, a Művelődési, Oktatási, Sport, Civil- és Egyházi Kapcsolatok bizottságának vezetője üdvözölte vendégeinket. - Ez a tábor a Martfűi Református Közösség és Martfű Város Önkormányzatának segítségével jött létre. Számos pedagógus és martfűi civilszervezet is bekapcsolódott ebbe a szép kezdeményezésbe. Azt szeretnénk, igyekeztünk olyan programokat összeállítani, hogy jól érezzétek magatokat. Ismerjétek meg szűkebb hazánk, Martfű értékeit, de szeretnénk Magyarország egy kis szeletkéjét is bemutatni, ízelítőt adni országunkból, kultúránkból, hagyományainkból.
Kovács-Szabadi Levente református lelkipásztort, a csoport vezetőjét arra kértem, hogy néhány információt osszon meg velünk a Martfűre érkezett fiatalokról. Ő ezt írásban tette meg, amelyet nagy tisztelettel ajánlok olvasóink figyelmébe.
Herbály Jánosné
Zsil-völgyi magyar ifjak az „ÖrökZöldTisza” vidékén, Martfűn
Lassan feledésbe merül a magyar köztudatban, hogy a Kárpátok déli lábainál még lehet magyar szót, éneket, imádságot hallani.
Kevesen vannak, akik elindulnak, érdeklőnek azok iránt, akik a magyar élet szellemi kincseit hordozzák a Kárpátok alatt. A sokak előtt rejtve van, mint a hegyek alatt a meleg kőszén, amely bányáinak jövedelme révén egy századdal ezelőtt kis-Amerikának nevezték Hunyad megye déli részét.
Erdély neve minden általa lakott nép nyelvében ott van. Mi, akik itt élünk így mondjuk. Egy ország része, vidéke, szíve volt sokáig, Magyarországé. Később más gazdája lett, így döntöttek a földiek és égiek, de Erdély megmaradt mindenkinek szavában, szívében, javaiban.
Martfű város magyarjainak elöljárói megtalálták a Zsil-völgyében, Petrilla városban a magyar közösség képviselőit, szóban és táncban fejezték ki, hogy a közös nyelv, eredet miatt összetartozunk.
Jó szándékuk, áldozatuk, munkájuk útján egy kis fiatal csapat, a helyi református lelkész vezetésével jutott el Martfűre. Az érkező fiatalok 14-en vannak, van köztük általános iskolás, középiskolás és iskolát befejezett. Van, akit magyarul oktattak, van akit nem, nyelvében gyenge, lelkében jó magyar. Még szokásaik sem ugyanazok, van tömbház lakó, van, aki kertes házban nőtt, van akinek szülei, nagyszülei bányászok, van aki nagyszülei útján nem szakadt el Erdély valamelyik magyarok által lakott vidékétől (Székelyföld, Szilágyság, Bihar, Szatmár). A magyar szót otthon vagy az egyházban használják. A jelenlétük egyik oka, hogy biztassuk őket, ne veszítsék el anyanyelvüket, valamint megismerjék jobban azokat az értékeket, énekeket, gondolkodást, ami jellemzi népünket.
Szüleikre otthon jellemző a valláshoz való ragaszkodás, így bizalommal engedték szeretteiket az egyház tanításába, amelyet Martfűn a református egyház részéről nyernek.
Tudatosan lett kiválasztva az ittlétük ideje, hogy részt vegyenek augusztus 20-án, a magyarság egyik legnagyobb ünnepén, az első magyar keresztyén király, az államalapítás ünnepén.
Lelkesedéssel néznek előre, örömmel várják a jó szívvel, törődéssel kialakított elfoglaltságokat.
Kovács-Szabadi Levente
református lelkipásztor