Egy szemtanú Húsvétja

Egy olyan történetet szeretnék most elmesélni nektek, amit én magam személyesen éltem át már nagyon régen, és azóta sem tudok az élményeimtől elszakadni, mindenkinek el kell mesélnem.

Kleopás vagyok, Jézus egyik tanítványa. Azon a bizonyos, páska utáni napon, a hét első napján történt mindez. Nagyon szomorú, csalódott, fáradt voltam, és útnak indultam Jeruzsálemből Emmausba az egyik barátommal. Azért voltam szomorú, mert az én drága Mesterem, akit már olyan hosszú ideje követek meghalt. Azt hittem, hogy Ő a megígért Megváltó, aki megszabadít minket, de Ő engedte, hogy megfeszítsék, és meg is halt. Nem ezt vártuk Tőle. Pedig annyi csodálatos dolgot vitt véghez az életében! Ráadásul az asszonyok pedig valami olyasmit mondtak, hogy a Mester mégis él, feltámadt. Hogyan lehetséges ez? Nem értetettem, de a barátom sem tudott megnyugodni, így elmentünk Jeruzsálemből. Ahogy így mentünk az úton, nagy meglepetésünkre és bosszúságunkra mellénk szegődött egy idegen. Fel-felpillantottunk, de nem ismertük, állapítottuk meg magunkban. Nem nagy kedvünk volt ahhoz, hogy egy idegen megzavarja a beszélgetésünket, vagy akár a komor hallgatásunkat.

Ő pedig elkezdett kérdezősködni, hogy miről beszélgetünk, mi történt Jeruzsálemben. Ez végképp elháborított, hogy mindarról, ami engem annyira felkavart Jeruzsálemben, amiről mindenki beszél, csak pont ez az idegen nem hallott semmit. Elkezdtem neki mesélni, mindazt, amit már elmondtam néktek. Az idegen pedig elkezdte az Írások alapján magyarázni, hogy mi történt, és mi a jelentősége, hogy mindennek pontosan így kellett történnie. Olyan jó volt ilyen megnyugtató szavakat hallani. Jó volt, hogy türelmetlenségünk ellenére nem hagyott el minket ez az idegen, sőt most már mondhatom úgy is társ, útitárs. De elérkeztünk Emmausba, pont akkor, amikor a nap lehanyatlott, és az útitársunk tovább akart menni. De olyan nagyon vágytunk a szavaira, a barátommal együtt, hogy marasztaltunk, maradjon velünk. Ő volt az elmúlt napok egyetlen vigasztaló embere. Nem akartuk elengedni.

Éhesek is lettünk, pedig az elmúlt napokban nem nagyon volt étvágyunk sem. Leültünk hát, és együtt ettünk. Az útitársunk úgy, mint Jézus oly sokszor vette a kenyeret, hálát adott és megtörte, majd nekünk adta. De hirtelen, mint amikor a felhő mögül előbújik a Nap, úgy ragyogott fel ebben az idegenben Jézusnak, a mi Mesterünknek az arca. Olyan nagy meglepetés volt! Minden kételkedésünk, csalódottságunk, szomorúságunk egyszerre porba hullott. Ujjongott a szívem! De Jézus eltűnt abban a pillanatban, ahogyan felismertük. Már új teste volt, mennyei. Most azonban úgy gondoltam, hogy ismét mindent hallani akarok Jézus feltámadásától, amit eddig hihetetlennek gondoltam, és a többi tanítványnak pedig el akartuk azt is mesélni, hogy mi mit tapasztaltunk az úton, kivel találkoztunk, és hogy Ő tényleg él. Él!

Visszaindultunk, szinte repültünk Jeruzsálem felé, nem zavart minket még az éjszaka sötétsége sem, úgy éreztük, hogy most is kísér bennünket Valaki. Jeruzsálemben a tanítványok is ébren voltak még, őket is magával ragadta Jézus csodálatos feltámadása, és reggel óta Jézus Simonnak is megjelent. Mindenki érezte, hogy egy isteni csoda, a legnagyobb csoda részesévé vált ezen a napon.   

Ünnepi Alkalmaink

Április 4. szerda, délután 17 óra: Bibliaóra a gyülekezeti teremben

Április 6. Nagypéntek, délután 16 óra: Krisztus kereszthalálára való emlékezés a gyülekezeti teremben

Április 7. Nagyszombat, délután 17 óra: Bűnbánati Istentisztelet a gyülekezeti teremben

Április 8. Húsvét I. napja, délelőtt 10 óra: Úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi Istentisztelet a Templomban

Április 9. Húsvét II. napja, délelőtt 10 óra: Úrvacsoraosztással egybekötött Ünnepzáró Istentisztelet a Templomban

Alkalmainkra mindenkit szeretettel hívunk és várunk!

Áldott készülődést kívánok az ünnepekre!

Tisztelettel:

Kupai-Szabó Kornél