Az ünnepségen a martfűi Damjanich középiskola diákjainak műsora idézte fel méltó módon nemzetünk sorsfordító napjait. A program hagyományosan fáklyás emlékmenettel folytatódott és a Szent István téren koszorúzással zárult.
– A magyar emberek szívükben hordozzák 1956. október 23-a üzenetét a forradalmat átélt honfitársaink emlékezésein keresztül. Az ő visszaemlékezéseikből valamint a történészek által elemzett eseményekből megérezhetjük, milyen volt küzdeni azért a szabadságért, amelybe mi már beleszülettünk. Sokan nem is értik, sőt ennyi idősen már a mi generációnk sem, mit hozott ez az esemény a magyar nemzetnek. Akkor, 1956 októberében Márai Sándor szavaival élve: „Meghasadt az égbolt, mert egy nép azt mondta, elég volt!” A nemzet szíve ott és akkor egyként dobbant, s ez a dobbanás megrázta a világot – hangsúlyozta Fróna Katalin, a Civil Kerekasztal vezetője ünnepi köszöntőjében.
– 1956 forradalma azért is győzött, mert maga volt a csoda. Maga volt a csoda már megszületésében, maga volt a csoda létezésében és halálában is. Születésében, mert ott és akkor jött a világra, ahol és amikor senki sem számított rá. Létezésében, mert azokban a napokban megnyílt az ég és emberfölötti erő győzte le a poklot. És halálában is csoda volt, mert bár jeltelen sírba, arccal föld felé fordítva, szögesdróttal összekötözve temették el, mégis föltámadt, itt van közöttünk ma is, és itt vannak azok is, akik hitet tesznek mellette újra és újra.
 |
 |
„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.” – fogalmazta meg Mindszenty József 1956-ban.
Fróna Katalin két visszaemlékezést is megosztott az október 23-i eseményekről az ünnepség résztvevőivel.
– Tudom, hogy utólag borzasztó jelzőkkel illették ezt az egészet, de az első pillanat gyönyörű volt. Gyönyörű! Olyan, mint mikor kinyitnak egy ablakot. Beáramlik a tiszta levegő és mindenki felsóhajthat! – Egészen addig, amíg el nem kezdtek lövöldözni… – hallhattuk az akkor 37 éves Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész visszaemlékező gondolatait.
„1956 októberében a cipőgyár második emeletén dolgoztam, mint fiatal szakmunkás. Egyszer csak: Jönnek! Jönnek! Jönnek! – kiabálták az emberek. Nem értettem, kik jönnek. Mint fiatal lányok, nem sokat törődtünk a politikával, de azt láttuk, hogy a dolgok megváltoznak. Látni lehetett az emeletről a teherautók sokaságát, nemzeti zászlókkal díszítve. Emberek zászlókkal integettek rajta… – idézte a forradalom martfűi eseményeit Vas Béláné Borika visszaemlékezése alapján Fróna Katalin.
 |
 |
„Fegyvert fogtak egy-kétszázan, mind a nagyfiúk, / s összegyűltek Corvin-közbe, nem volt más kiút, / árvák voltak, úgy, mint te meg én, / senkik voltak, úgy, mint te meg én.” – szólt Cseh Tamás 1990 márciusában született dala a Damis diákok előadásában.
A Szolnoki Szakképzési Centrum Martfűi Damjanich János Szakképző Iskola és Kollégium Emlékezzünk a Corvin köziekre című, látványos és tartalmas ünnepi műsora méltó módon idézte fel a forradalom és szabadságharc dicső napjait.
A városi ünnepség zárásaként, hagyományosan, fáklyás emlékmenet indult a Művelődési Központtól a Szent István térre, ahol intézményeink és a helyi közösségek, civilszervezetek képviselői rótták le kegyeletüket koszorúikkal a Martfűi Református Templom 1956-os emlékhelyénél.
Herbályné Kalmár Irén