Több tucat ember gyűlt össze nemzetünk gyásznapján az aradi vértanúk tiszteletére tartott megemlékezésen. Önkormányzatunk, kulturális intézményünk, iskoláink, óvodáink képviselői, tanárok, diákok tették tiszteletüket a városi ünnepségen.

Először Tóth László tiszteletes úr Juhász Gyula: Vértanúink című versét szavalta el, majd Rágyanszky István, városunk alpolgármestere ünnepi beszédet mondott.

– Minden népnek megvannak a saját, elemi erejű történései. A mai kor emberének is ismernie kell elődei küzdelmeit, megpróbáltatásait, harcait. Az emlékezetet fenn kell tartani, mert elveszhet. Hazánk történelme bővelkedik a mai kor számára is utat mutató eseményekkel. Városunkban három emlékhelyünk is a hősökre emlékeztet. A református templomkertben látható emléktábla, a kopjafa a Damjanich Jánosról elnevezett iskolánkban és gyönyörű emlékművünk a Városháza mellett, a közelmúltban elhunyt Gyurcsek Ferenc alkotása – foglalta össze ünnepi beszédében Rágyanszky István, Martfű város alpolgármestere.

Ezután a SZSZC Martfűi Damjanich János Szakképző Iskola és Kollégium diákjai ünnepi műsorát láthatták a megemlékezők.

Végül koszorút helyeztek el az emléktáblánál dr. Papp Antal polgármester és Szász Éva jegyző, Rágyanszky István alpolgármester és városunk intézményeinek képviselői.

Ők az aradi 13: az ország leggazdagabb földesura: Kiss Ernő, a milliomos főnemes, akit császárhű apja megtagadott: gróf Vécsey Károly; az elszegényedett, magyarul alig tudó, német arisztokrata: Leiningen-Westerburg Károly; a gazdag, szerb kisnemes: Damjanich János, a horvát határőr: Knezić Károly, a republikánus huszár tábornok: Nagysándor József, az osztrák vezérőrnagy: Schweidel József, az osztrák középosztálybeli Poeltenberg Ernő, a vasúti főtisztviselő: Lázár György, a kiváló mérnökember: Török Ignác, az egyik legelőkelőbb magyar nemesi család sarja: Dessewffy Arisztid, az elismert iparszervező: Lahner György, a pozsonyi fogadós  gyermeke: Aulich Lajos.

Polák Boglárka