Ismét szép élményeket gyűjtögettek

Kedves Olvasó!

Úti levélben írom le a Kárpát-medencei Magyarság Művelődési Kör Egyesület lengyelországi kirándulásának krónikáját.



2023 júliusában egy hetet töltöttünk Krakkóban, egy egyetemi kollégiumban.

Az első napon Zakopánéban álltunk meg, ahol egy szép templomot mutatott be az idegenvezető. A vörösfenyőből épült templom a Czestohowai Fekete Madonna nevét viseli, Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolását őrzik itt. Érdekes történetet hallottunk a gurálokról is, de az úticélunkat a Gubalowkával nem értük el, mert nagyon nagy esőt kaptunk a nyakunkba, mindenki esőkabátot vásárolt az első megállóban.

Estefele értünk Krakkóba, ahol kényelmes szállást és vacsorát kaptunk.

A második napon Krakkó szép látnivalóit tekintettük meg, egy kedves idegenvezető mesélt a városról, a nevezetességekről. Láttuk a Mária Bazilikát, sétáltunk a Visztula partján, a Wawelbe is felmentünk, láttuk a sárkányt is. A királyi palota udvarán megcsodáltuk a gyönyörű oszlopsort, a waweli székesegyházban láttuk a sárkánycsontokat, amelyek láncon függnek, és ha egyszer leesnek itt lesz a világvége. Láttuk a lengyel királyok szarkofágjait és a szmolenszki katasztrófában elhunyt Lech Kaczynski és felesége hófehér márvány szarkofágját is.

Elsétáltunk a Jagello Egyetem gyönyörű épülete előtt, ahol Kopernikusz is tanult a XV. században.

A városi séta után Wadowicébe mentünk, ahol Szent II. János Pál pápa szülőházát tekintettük meg, ahol ma nagyon szép múzeum van.

Megkóstoltuk a pápai krémest, ami János Pál pápa kedvenc süteménye volt.

A harmadik napon a Wieliczkai sóbányában jártunk, ahol közel 400 lépcsőn mentünk le a föld mélyébe. Csodáltuk a szobrokat, a tárnákat, a nagy termeket, meghallgattuk a híres legendát Kingáról, aki IV. Béla lánya volt. Meglátogatta az apjától kapott magyarországi sóbányát, ahol a jegygyűrűjét az egyik aknába dobta. Később Kinga Wieliczkába utazott, ahol megparancsolta, hogy ássanak egy dombon, ahol megtalálták a gyűrűt és a sót. Így lett Kinga a bánya védőszentje.

A negyedik napon a legnehezebb utunk volt, kilátogattunk Auschwitzba és Birkenauba. A csendes sétán meghallgattuk a koncentrációs tábor történetét, a felfoghatatlan számokat, és láttuk a múlt megdöbbentő kiállítását. Az épületek, a barakkok, a szögesdrótok igazzá tették és felidézték Radnóti Miklós sorait:

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Elmentünk Schindler gyárába is, ahol 1200 zsidó ember életét mentette meg a lőszer- és edénygyárában Oscar Schindler. Róla szól a Schindler listája című film. A kiállításon a krakkói polgárok életét is megismerhetjük, és ott láthatjuk Schindler irodáját, ahol a túlélők bárkája van, és ott vannak a gyári dolgozók által készített edények is.

Az ötödik napon Tarnówba és Tuchówba látogattunk el.

Bem József síremlékét néztük meg, aki a magyar forradalom és szabadságharcban volt híres tábornokunk. Petőfi Sándor volt az egyik segédtisztje, aki őrnagyi rendfokozatot kapott.

Tuchówban, Martfű testvérvárosában a múzeumot mutatták be nekünk.

Lassan véget ért az utunk, sokat sétáltunk, sokszor elfáradtunk, és rengeteg élményt gyűjtöttünk. Péntek este a Posztócsarnok előtt sétáltunk, zenét hallgattunk, megvettük a kis ajándékokat (sikerült a plüsslibát is megvenni az unokáknak). A csokis szilva, a lengyel vodka, az áfonyalekvár és a borostyán is helyet kapott a csomagban.

Eljött a hatodik nap, indulás haza, hosszú út várt ránk. Az első megállónk Nedec vára volt. Valaha ez volt a legészakibb magyar várunk.

Gyönyörű kilátás nyílt a Dunajec völgyére, és sok finom sajtot kóstolhattunk az út melletti kis bódékban.

Délután még volt egy nagy élményünk, hiszen bekukkantottunk a dobsinai jégbarlangba. Az oda vezető úton kaptunk egy kis kardió edzést, majd a jéghideg világban gyönyörködhettünk a nyár közepén.

Az út végén jó beszélgetésekkel, új barátságokkal gazdagodtunk.

46 kiránduló mondott köszönetet a biztonságosan vezető buszsofőrnek, a sok segítőnek, a fotósoknak, a sütikészítőknek, a kis füzet megalkotójának és természetesen Szántó Máriának, aki szervezte és türelemmel koordinálta a kirándulásunkat.

A szép élményeket gyűjtögető csoport immár 29 éve Martfű olyan civil szervezete, akik vállalják az utazást, élményeiket átadják gyermekeiknek, barátaiknak és megőrzik szívükben a Kárpát-medencei tájak és emberek szeretetét.

Kelt Martfűn, 2023. augusztus 21-én

Lejegyezte Biliczné P. Szabó Gyöngyi