Pelyhe János Törökszentmiklóson egy tanyán töltötte gyermekéveit, majd Mezőhéken nőtt fel, népes, mezőgazdasággal foglalkozó családban. Onnan került el katonának, és amikor leszerelt, mint ahogy sokan mások, ő is a martfűi cipőgyárban helyezkedett el, itt, városunkban talált otthonra.

– Az 1950-es években jöttem a gyárba, ahol 41 évet dolgoztam. ’91 júniusában mentem nyugdíjba. Nehéz munka volt, csoportvezető voltam négy műszakban. Amikor lejárt a munkaidő mindig bent kellett maradnom egy óra hosszát mire beírtam mindent. Jegyezni kellett ki mennyi talpat préselt, mennyit csomagoltak. Abban az időszakban hét és félezer dolgozó volt a gyárban!

Így történt, hogy itt telepedett le János bácsi és Martfűn alapított családot.

– Három gyermekem született: Anita, Jancsi és a harmadik, Zolika, de ő sajnos elhunyt 2010-ben. Három unokám is van, dédunokám meg öt! – mondta el büszkén.

Pelyhe János végtelenül ragaszkodik Martfűhöz, olyannyira, hogy lánya, Anita és férje költözött vissza Nyíregyházáról, mert édesapja nem szerette volna elhagyni a várost. Azóta ők ketten és János fia gondoskodnak az ötszörös dédpapáról, segítve őt kedvenc elfoglaltságában, a földművelésben is.

– Földváron vettem egy hobbi telket, egy kis kunyhó áll rajta. Kocsival kijártam, évekig műveltem. 2001-ben eladtam, de a bátyám annyira ragaszkodott hozzá, hogy ő is vett egyet, ami a mai napig megvan. Főként én gondoztam, tavaly még fel tudtam kapálni az egész telket, de a pandémiától hirtelen legyengültem és már nem tudom csinálni. Tamás, a vejem és Jancsi szokott kimenni a dűlőre, hogy rendbe tegyék.

A korábban aktív közösségi szerepet is vállaló János bácsi ma mindennapjait pihenéssel, tévénézéssel tölti Gesztenye sori otthonában. Legszívesebben régi filmeket néz és élvezi a családjával töltött időt.

Jó egészséget és még sok boldog születésnapot kívánunk neki!

Polák Boglárka