A résztvevők összetétele hasonlóképpen alakult az eddigiekhez. A „volt iskolás” táborosaink már középiskolásként jöttek az 50 órás önkéntes munkát (IKSZ) letölteni. Hogy közülük már olyanok is voltak, akiknek megvolt a kötelező óraszám, de jöttek a barátok, a tábor kedvéért? – már megszoktuk és nagyon örülünk neki. Voltak ismeretlenek, akiket sajnáltuk, hogy csak most jöttek először, mert annyira szimpatikusak voltak, s maximálisan elégedettek voltunk a munkájukkal.

Az általános iskolás táborozókból is voltak olyanok, akik már a 2., 3.  táborunkba jöttek, de zömük az „apró-népből” került ki, azaz, most lesznek 5. osztályosok.  A régiek nagyon jól érezték magukat, másoknak szokatlan volt még ez az elfoglaltság.

Az idén is igyekeztünk a kezünk nyomát ott hagyni, ahol igény volt rá, és képesek is voltunk a kivitelezésére. Örömünkre szolgált, hogy a Művelődési Központ munkatársai kint és bent ismét hasznunkat látták, de – ami egy nagy feladat volt – rendbe tettük Gyurcsek Ferenc Szabadtéri Kiállító terét és a Szent István park Gyurcsek szobrainak kőtalapzatait. Úgy éreztük, igazi városszépítő feladat volt.

Ismét tevékenykedtek a gyerekek a strand/kemping területén is. Itt is meglátszott a kezük nyoma. Cserébe lehetett strandra menni péntek délután.

Mindig egy izgalmas téma: az ebéd. A Halla és Tsa. Bt. maximálisan igazodott az idén is a gyerekek ízléséhez. Tartalmas levesek, finom fő fogások (pl. rántott hús így-úgy, gombóc, és bolonyai stb.), majd desszert (sütemény, fagylalt, dinnye stb.). Nagyon finom volt minden!

S a délutánok: volt szó a vadászat jelentőségéről, a hazai vadállatokról, az idomított kutyák hasznáról. Velük egy mini bemutatót is tartott Krem Máté, aki az IKSZ-es évek után már tagunk. A kamionozásról, a kamionos életről is kaptunk élő beszámolót sok-sok különleges fotóval egy hölgytől, aki kamionozott, ami még érdekesebbé tette a programot. Köszönet érte Szabóné Évikének. S a felújított Macimúzeum is nagy élmény volt! Sok látnivaló, kedves idegenvezetés! Egy délután kicsik és nagyok az ENSZ 17 pontjáról hallottak és beszélgettek, amelyek megvalósulása segítené a Földet, annak minden lakóját ahhoz, hogy még nagyon sokáig élhető maradjon a bolygónk. 

A hetet szokás szerint szalonnasütéssel fejeztük be, ahová vártuk, és jöttek a gyerekek szülei, testvérei is. Itt kiértékeltük a hetet, ismerkedtünk, a régiekkel közös élményeket elevenítettünk fel.

Meg kell említeni rendszeres adományozóinkat. Vannak, akiket névvel, mások nem kérték. Tehát: nyársaláshoz tökéletes szalonnák és virsli, Kovács Zsolt Zöldségboltjából a szalonnasütéshez elmaradhatatlan hagyma, paradicsom, paprika, s a végére a Kehely Cukrászdából sós masnik, és finom, vegyes ízű lekváros sütik. Mindenkinek nagyon köszönjük! Finom volt, sikere volt, elfogyott!

Hogyan tovább? Jövőre a 10. tábor következik! Biztosan megtartjuk! Szólunk majd a régieknek, hívjuk őket dolgozni, nosztalgiázni, várjuk a „kicsiket” is, akik nélkül unalmas lenne a tábor. Ismét együtt leszünk, s bizony majd szót ejtünk a „hogyan tovább”-ról is, hiszen a jelenlegi szervezőgárda kiöregszik már az effélékből. De azt tapasztaljuk, hogy szükség van az ilyen programokra, sokan szerették régebben és most is. A szervezés megújítására pedig várjuk az ötleteket, a jelentkezéseket. Addig még van idő, lehet rajta gondolkodni! Már csak azért is, mert többen búcsúztak úgy, hogy ”jövőre is jövünk!”

(Beküldött képek)

Vinczéné Balogh Magdolna