A találkozó a hazai és a Magyarországon dolgozó, dolgoztató bőr-, cipő-, bőrdíszmű-, kesztyű-, szőrme-, bőrkárpit- és más bőrfeldolgozó ipari és kapcsolódó kereskedelmi, különösképpen a gyártást elősegítő, kiszolgáló vállalkozások és szervezetek szakembereinek kínált kiváló alkalmat arra, hogy egyeztessék a témával kapcsolatos tapasztalataikat és elképzeléseiket.
A szakmai program a Tisza Ipartelepen vette kezdetét. Elsőként a Deszán Kft. tevékenységéről, a kiütőszerszám készítésről és a bőrszabás eszközeiről kaptak tájékoztatást az érdeklődők Szántóné Herczeg Klárától, a társaság vezetőjétől. Ezt követően a szerszám- és kisgépgyártással foglalkozó Rigó Kft.-t mutatta be Rigó Zoltán igazgató.
A vendégek a gyár- és városalapító tiszteletére létrehozott Bata-emlékkiállítást is megtekintették a Martfű Városi Művelődési Központban, ahol Rágyanszky István önkormányzati képviselő, a Bata-emlékbizottság vezetője köszöntötte őket.
A délután kezdődő szakmai konferencia résztvevőit Kocsis András, a Bőr- és Cipőipari Egyesülés elnöke köszöntötte. A konferencia Martfűvel foglalkozó részében elsőként dr. Kiss Edit polgármester mutatta be a várost, majd Farkas Imre volt országgyűlési képviselő beszélt a Tisza Cipőgyár fénykoráról. Ezt követően Berényi Ferenc, a Tisza Cipőgyár volt igazgatója foglalta össze a helyi lábbeli gyártás átalakulását, végül Dénes Zoltán, a Tisza Park Kft. igazgatója adott tájékoztatást a martfűi ipartelep kialakulásáról, működéséről.
- Örülök, hogy ilyen sok fiatal van itt. Ez azt jelenti, hogy él a szakma iránt érdeklődés, és az utánpótlás megalapozott - üdvözölte a konferencia résztvevőit dr. Kiss Edit polgármester.
- A népesség megtartása nem lehetséges másként, csak ha megélhetési-, munkalehetőség van az itt élők kezében. A képviselő-testület alapvető célkitűzései a népesség megtartása, munkalehetőség biztosítása, és ezen túlmenően a város energetikai fejlesztése. Az önkormányzat minden eszközzel támogatja a helyi vállalkozások tevékenységét. Vállalkozási alapot hoztunk létre, Vállalkozói Klub alakult, amely foglalkoztatási és pályázatokat segítő szakemberek bevonásával, folyamatos tájékoztatást biztosít a tagjai számára. A vállalkozásfejlesztésre, -bővítésre irányuló pályázatokat térítésmentesen elkészítteti az önkormányzat.
Élő kapcsolatra van szükség a vállalkozások és az önkormányzat között, tudnunk kell egymás dolgairól. Ez az oda-vissza információáramlás elég jól megindult. Talán ez lehet az egyik momentum ahhoz, hogy egy újabb felvirágzási korszakot megéljünk. Remélem, hogy lesz még Martfű környékén igazi ipari pezsgés, megmarad a magas színvonalú ipari kultúra, sok-sok embernek megélhetést, jó életszínvonalat biztosítva.
Farkas Imre könnyűipari műszaki mérnökként, a ’70-es évektől számos vezető pozíciót töltött be a Tisza Cipőgyárban. Később országgyűlési képviselőként is rendkívüli erőfeszítéseket tett a martfűi nagyüzem életben tartásáért.
A legjobb időszakában Martfűn 5400 főt is foglalkoztató Tisza Cipőgyár elsősorban utcai lábbeliket állított elő, tízmilliós évi nagyságrendben. - A Tisza Cipőgyár volt a legnagyobb, legmasszívabb, legnagyobb létszámot foglalkoztató hazai cipőgyár, de a termékei átlagos utcai cipők, valamint bakancsok, honvédségi surranók voltak. A rendszerváltás után drasztikus visszaesés kezdődött Martfűn is. Fél év alatt elvesztettük az összes keleti piacot, csak emiatt 2,5 millió párral esett vissza a cipőrendelés.
A ’90-es évektől a magyar állam, a kormány szinte semmit sem tett a cipőiparért. Akik látták, hogy a vámon hogy jönnek be a termékek, kik nyerik a közbeszerzési pályázatokat, azokban a tehetetlenség érzése alakult ki - fogalmazott Farkas Imre. A volt országgyűlési képviselő történelmi jelentőségűnek nevezte azt a 2004-ben általa kezdeményezet országgyűlési határozatot, amely a bőr- és cipőipar válságának megoldását, kezelését célozta. Az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a határozatot, amely a szakma igényeinek is megfelelt. A kormány azonban az országgyűlési határozat végrehajtását elbliccelte, semmit sem valósítottak meg belőle. Farkas Imre ma is vallja: lett volna lehetőség jobban felkarolni ezt a szakmát, ami a fénykorában komoly állami támogatásokat kapott - azért is következhetett be a fénykora-, és a bukása is a piaci környezetben és más viszonyokban bekövetkezett változások miatt vált elkerülhetetlenné.
Berényi Ferenc közel harminc évig dolgozott a Tisza Cipőgyárban. 1992-től 2007-ig vezérigazgatóként vállalt meghatározó szerepet a nagyüzem - ahogyan fogalmazott - átalakításában.
- Nálunk nem átalakult a cipőgyártás, hanem valamely mértékben, szerencsére, átalakítottuk. Ezen a telephelyen, ameddig befolyással bírtunk a folyamatokra, abban az időszakban nem került sor sem csőd-, sem felszámolási eljárásra. Rendkívüli problémát okozott, hogy hogyan tudjuk a céget megmenteni, átmenteni, melyek azok a cégelemek, amelyek ezekre az új időkre átállíthatók. Úgy szerveztük át ezt a céget a ’90-es évek elejétől, hogy részekre szedtük, üzletágakra bontottuk, divíziókat alakítottunk ki, majd részenként, nagyrészt a menedzsment privatizálta, vitte tovább a korábbi cégelemeket. Nem azt az utat jártuk, mint oly sok nagyüzem esetében, hogy kiválasztottuk a cégnek azt a részét, amely értéket képvisel, azt tulajdonba vettük, a többi meg ebek harmincadjára…
Mindig fontos volt számunkra a foglalkoztatás kérdése. Sajnos arra kényszerültünk, hogy 1200 főt elbocsássunk. Ezt az időszakot azonban sikerült évekre elhúzni. A privatizáció keretében azonban új cégek alakultak, amelyek utódcégei közül több ma is kiválóan működik.
Mára ismét jelentős az igény a cipőipari szakképzésre, a cipős kultúra Martfűn nagymértékben megmaradt, vannak cipős vállalkozások. Bízzunk benne, hogy ezek a cégek hosszútávon is meg tudnak kapaszkodni, tudnak érvényesülni. Martfűn a foglalkoztatás szempontjából ma is kiemelt jelentőséggel bír, hogy ez a szakmacsoport működik - hangsúlyozta Berényi Ferenc.
Dénes Zoltán, a Tisza Park Kft. vezetője a Tisza Ipartelep jelenlegi helyzetéről adott tájékoztatást, elsősorban műszaki megközelítéssel.
- Jártak az ipartelepen, látták, hogy élő, rendezett területről van szó, ahol szerencsére a mai napig fejlesztések folynak, cégek települnek be. A 12 hektáros ipartelepen 14-15 társaság működik, amelyek 1100 dolgozót foglalkoztatnak (80%-ukat a Lorenz AG). Az ipartelepi létszám három éve csaknem állandó.
A Tisza Park Kft. műszaki és humán szolgáltatásokat nyújt az ipartelepen. Ahány társaság, annyi érdekeltség, megközelítés, teherviselő képesség. A hatvanéves iparterület erősen avuló infrastruktúrája is számos nehézséget hordoz magában. Pozitívum, hogy olyan vállalkozások, olyan tulajdonosok vannak az ipatelepen, akik hajlandóak tenni is érte.
A cég az iparterületen belül elérhető humánszolgáltatásai: katasztrófavédelem és tűzoltóság, ipari biztonsági szolgáltatás, munkavédelmi szolgáltatás, környezetvédelmi szolgáltatás, veszélyes anyagok tárolása és foglalkozás-egészségügy.
A Tisza Cipőgyár működését meghatározó szakemberek kor- és ipartörténeti értékű tájékoztatóiról készült, csaknem teljes terjedelmű felvételek külön-külön is megtekinthetőek az összefoglaló végén.
A konferencia szakmai részében a gyártmánytervezéssel, az anyagellátással, a hazai bőripar kínálatával, az alapanyagokkal kapcsolatos szakértői szolgáltatásokkal, a gép- és szerszámellátással, a kereskedelemmel, a javítószolgálattal, a külkereskedelmi lehetőségekkel kapcsolatos előadásokat hallhattak a szakemberek. Áttekintették a hazai bőr-, cipő- és bőrfeldolgozó ipar infrastruktúráját, valamint a laboratóriumi vizsgálatok és a minőségbiztosítás tendenciáit, a könnyűipart érintő OKJ változásokat és a hazai szakmai képzés helyzetét is.
A kétnapos rendezvénysorozat részvevői számos gyakorlati tapasztalattal és új információval bővíthették ismereteiket, ahogyan a szervezők fogalmaztak, a hazai lábbeli gyártás egykori fellegvárában és ma is jelentős kapacitással bíró városában, Martfűn.
Herbály Jánosné