Mihály, aki nyugállományát töltő hivatásos katonaként Szolnokon biztonsági őrként dolgozik, azt mondja, azóta is sokszor újraélte gondolatban, hogyan próbálta egyszerre a kormányt tekerni és az ájult testet tartani. Emlékszik a pillanatra, amikor sikerült a szerencsére éppen lassan haladó buszt a Százlábú híd szalagkorlátjához húzva megállítani, majd a mentősöket értesítve a diszpécser utasításait telefonon át követni. – Nagy volt az ijedtség, emlékszik vissza, főleg amikor az ajtókat sem sikerült kinyitni. – A korlát nem engedte nyílni az ajtókat, így a megérkező mentősök sem tudtak bejutni. Próbáltam újraindítani a motort, így arrébb gurult a busz, és kinyílhattak az ajtók. A buszvezető ekkor már eszméleténél volt. Azt hiszem akkor nem is fogtam fel, de azóta úgy gondolom, szinte hihetetlen, hogy  a Tisza híd csúcsforgalmában nem történt akár tömegbaleset.

Persze az utasok is megijedtek, de Mihály nyugtatta őket. Mosolyogva idézi, hogy a végén még ölelést is kapott néhány fiataltól.

– Jó érzéssel tölt el, hogy sok martfűi és szolnoki ismerős, de még ismeretlenek is gratuláltak a sajtóban is megjelent hír hallatán. Ilyenkor szembesülhetünk, milyen együtt érzőek is az emberek a baj hallatán – teszi hozzá a három hónapja történtekre emlékezve.

Az esetet követően a közelmúltban a Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ Zrt. (KMKK Zrt.) vezérigazgatója, Uti Csaba Mihály Csató Mihály segítségnyújtását elismerő oklevéllel is jutalmazta, melyen ez áll: „Köszönetünket és elismerésünket szeretnénk kifejezni társaságunk autóbuszán végzett segítő közreműködését illetően. Cselekedetével jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a 2017. október 16-án Tiszaföldvár - Szolnok viszonylatban közlekedő autóbuszunk és a rajta tartózkodó utasok nem váltak közlekedési baleset részesévé.”

Magyar Mária