A népszokást idézve hangosan – ki dobbal, ki dudákkal, kerepelőkkel, de voltak, akik fedőkkel, csörgőkkel – csaptak nagy zajt az iskola körül. A hagyomány szerint nem csak a hangoskodás ijeszti el a rosszat, a bút és a bánatot. Addig kell kerengőzni, forgolódni és ijesztgetni a rosszat, amíg vállukon a kiszebábokkal el nem érkeznek a felállított máglyához.
Martfű iskolásai pont így tettek, és szépen sorban vetették tűzbe a bábokat, elégetve velük minden rossz forrását, betegséget, nehézséget. Dalokkal és versekkel is segítettek a tavasznak, és jókedvben sem volt hiány, ami jó eséllyel üldözte messzire a rosszat az iskolától.