Egyetemi évei és filmes álmai is Angliához kötik

Czapár Boriszláva középfokú tanulmányait Szolnokon, idegenforgalmi és két tannyelvű angol középiskolában kezdte, majd a szentesi gimnázium irodalom - dráma - média tagozatán fejezte be. Innen egy angliai egyetemre vezetett az útja, Essex-ben tanul filmet és irodalmat, kiemelten forgatókönyvírást és filmelemzést. Két éve tartó egyetemi élete, az Erasmus program keretében, berlini egyetemi évvel folytatódik, a német fővárosban is irodalmat és filmet tanul. Az egyetemet jövőre fejezi be, de a fő célját, hogy külföldön tanuljon, és hogy sokat utazzon, már elérte.



A huszonkét éves martfűi lány szívesen osztotta meg velünk idáig vezető útja fontos állomásait és további terveit.

– A Közgében idegenvezetőnek tanultam. Szerettem az angol nyelvet, szerettem volna utazni, ezért mentem oda. Időközben változott a képzés, érettségiznem kellett volna és ottmaradni ahhoz, hogy megszerezzem az idegenvezetői végzettséget. Úgy döntöttem, hogy három év után leteszem a nyelvvizsgát és iskolát váltok. Az angol már megvolt, haladhattam tovább a másik nagy szerelmem, az irodalom terén. Sok jót halottam a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumról. Szerencsém volt, átvettek, így ott drámát és irodalmat tanultam.

Rettegek a színpadtól, viszont imádok írni és rendezni. A kamera mögött jobban érzem magam, mint előtte, de kompromisszumot kellett kötnöm azzal, hogy néha feltolnak a színpadra. Tanultunk rendezni, világítani, darabokat írni. Sokat fejlődtem. Úgy éreztem, jó helyen vagyok, ami érdekel, azt itt megtanulhatom, és tovább tudok lépni.

Szerettem volna angol nyelven irodalmat tanulni az egyetemen, így jelentkeztem Angliába. A filmírás felé akartam menni, és nyilván ehhez irodalmat tanulni. Végül is ezért mentem Essex-be, amihez a középiskolai alapjaim összegyúrva adták meg a szükséges alapot. 

– Az egyetem azt nyújtja, amire számítottál?

– Igen, teljesen. Nehéz volt, mert összerakva irodalmat, filmmel itthon és külföldön is kevés helyen lehet tanulni. Csak az egyikre vagy a másikra lehet fókuszálni, vagy színházzal együtt. Nagy szerencsém volt, hogy ki tudtam menni, mert Angliában teljesen más a tanulmányi rendszer, össze tudtam válogatni, hogy mit szeretnék tanulni, kötöttségek nélkül. Sokat segített, hogy megtanultam rádió drámákat írni, rádió drámákat vettünk fel, a tanáraim a BBC rádiónál dolgoznak. Van saját színházunk a campuson, ahova írhatunk darabokat, ahol felléphetünk, és saját mozink is működik.

– Ki tudsz mindebben teljesedni?

– Igen, mindenképpen. Már eleve a tárgyakban, amiket tanulok, azon belül az egyetemi közösségekben, főleg a filmes közösségben. Csapatban dolgozunk. Igazán tehetséges osztálytársaim vannak, ki ehhez, ki ahhoz ért, de szerencsére Angliában mindent tanulunk. Attól függetlenül, hogy én főleg írást tanulok, azért tudom, hogy kell a kamerával bánni, hangosítani. Ehhez nagyon jó hátteret biztosít az egyetem.

– A németországi tanulmányokkal mi a célod?

– Főleg a német nyelv. Német nyelvet tanultam az általános iskola mellett nyolc évig.  Miután letettem a középfokú nyelvvizsgát, utána már nem nagyon volt lehetőségem rá. Annyi minden történt közben, hogy sajnos lassan elfelejtettem a nyelvet, és úgy voltam vele, hogy ideje lenne felfrissíteni.

Most kicsit változott a fókusz, Berlinben német filmet tanulok, német filmtörténetet. Ott teljesen más az egyetemi rendszer, más dolgokat tanulok, mintha Essex-ben maradtam volna, máshogy élek. A fővárosban lakni nagyon sok lehetőséggel jár.

– Az egyetem elvégzése után mivel szeretnél foglalkozni?

– A brexit miatt nem tudom pontosan, hogy mi lesz, amikor végzek, milyen státuszunk lesz, mint EU-s diákoknak. A tanulás is kérdéses, Angliában szeretném elvégezni a mesterképzést is, de lehet, hogy ez majd változik. A tanév végéig Berlinben vagyok, jövőre lesz az utolsó angliai évem, visszamegyek és elvégzem az egyetemet.

A diplomám filmművészetre és irodalomra vonatkozik majd, nyilván ebben a közegben szeretnék maradni. Ez azonban nem könnyű, amit én is tudtam, amikor belekezdtem. Ha nem sikerülne ezen a területen elhelyezkednem, akkor is sok más lehetőségem lenne, de én filmírással szeretnék foglalkozni. Szerencsés, hogy az egyetemnek kapcsolata van a BBC-vel és hasonló filmes cégekkel, ahova gyakornoki állásokra közvetítenek ki diákokat. Ez mind akkor derül ki, mikor végre elvégzem az egyetemet és dolgozhatok. Jövő júliusban lesz az alapképzés vége, amit remélhetőleg a mesterképzés követ. Szeretnék a filmírásban maradni, nagyon élvezem.

– Februárban az Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon képviselted az Essex-i egyetemet.

– Középiskolás koromban még nem nagyon voltak külföldi egyetemek a felsőoktatási szakkiállításon. Ezen akartam változtatni, és szerencsére hallgattak rám, idén először eljöttek ők is. Három napig képviseltem az egyetemet a kiállításon, egy angol kollégámmal együtt.

Tagja vagyok az egyetemet népszerűsítő csapatnak, a magyar diákok hozzám fordulhatnak segítségért. Egyre több a magyar diák az egyetemen, de sajnos nem az alapképzésen. A mesterképzésnél hallanak rólunk először általában, és akkor is az Erasmus programban.

Az alapképzéses diákok számára is nagy lehetőségeket kínál a külföldi egyetem. Eddig az angol állam kiemelten támogatta a külföldiek kinti tanulását, úgyhogy könnyen el lehetett kezdeni a tanulmányokat. Mindenképpen jó, hogy a magyar diákok halhattak erről a lehetőségről.

Talán hasznos lehet a példám azoknak, akik külföldre szeretnének menni. Lássák, hogy ez lehetséges, és hogy mi segít ebben, mint kell tenniük érte.

Sokat jelent a két tannyelvű képzés, nagyon keményen kellett tanulni, de rengeteg alapot adott. A szentesi iskola ahhoz járult hozzá, hogy kicsit kinyíljak, hogy belelássak ebbe a világba, elindított a dráma és irodalom felé.

A szüleim mindig támogattak, hogy ha külföldre szeretnék menni, akkor dolgozzak érte és menjek, amint tudok. Segítettek abban is, hogy a középiskola alatt eljuthattam Amerikába. Három hónapig Seattle mellett gyerekekkel dolgoztam, utána pedig utazgathattam egy kicsit Amerikában. A szüleim azt mondták, hogy megcsinálhatom, ha én szervezem az egészet és ott a fizetésemből élek. Ők támogatnak, de magamnak kellett megoldanom. Ez indított el igazából az önállóság felé.

A szüleim örülnek, hogy sikerült, amire vágytam, de nyilván nagyon hiányzom nekik. Nekem is hiányoznak ők, miattuk járok haza, most már csak ők vannak… Igyekszem sűrűn hazajönni.

– Az egyetemi évek után hol szeretnél élni?

– Nagy szerencsém volt, sokat tudtam utazni, főleg az idegenvezetői tanulmányaim miatt sok országban jártam, de Anglia marad a kedvencem. Amerikát nagyon élveztem, de most úgy érzem, hogy Angliában van olyan közegem, ahol szívesen élnék, ahol a legtöbb lehetőségem van, ahol a barátaim, ismerőseim vannak. Forgatókönyvírással és filmezéssel szeretnék foglalkozni, és úgy látom, hogy erre igazán Angliában lesz lehetőségem.

Herbály Jánosné

2018-06-29 14:04