Ugrás a fő tartalomhoz Ugrás az elérhetőséghez

Találkozás 50 év után, a régi iskolában

Amikor 1967. június 17-én sikeres szakmunkás vizsgát tettünk, nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan telik el 50 év. A mi régi iskolánkat Cipőipari Tanintézménynek hívták, a gyakorlati oktatás a Tisza Cipőgyárhoz, az elméleti oktatás a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozott. Az intézmény országos beiskolázási központ volt, évente kb. száz cipőgyártó- és cipőfelsőrész-készítő szakmunkást bocsátott ki a szakmába.

Amikor végeztünk, szétszéledtünk mi is a szélrózsa minden irányába, volt, aki itt maradt Martfűn, sokan a Tisza Cipőgyár debreceni illetve kunszentmártoni gyáregységében helyezkedtek el. Mára már valamennyien jól megérdemelt pihenésünket töltjük. Akkoriban a végzősök 80-90%-a a szakmában helyezkedett el, más kérdés, hogy főleg a rendszerváltás időszakában sok ember elsodródott más irányba.

A találkozót végig a volt iskolánkban bonyolítottuk le, tényleg maximális feltételt biztosított nekünk a jó öreg alma mater. Köszönet Molnár Aranka igazgatónőnek érte.

Érdekes volt a rendhagyó osztályfőnöki óra, ahol mindenki elmondhatta, hogy mi történt vele e "rövid" idő alatt. Igen, rövid idő volt, mert visszatekintve annak tűnik. Van egy mondás, - nem tudom, hogy kitől származik: "Az ember a múltra ezerszer visszanéz, s szeretné újraélni mindazt, ami szép".

Mi ezen a napon újraéltük mindazt, ami szép volt. Rossz nem jutott eszünkbe, arra gondolok, hogy talán azért, mert már az is megszépült. Felidéztük a közös élményeket, amelyet abban a csodálatos három évben akár bejáró tanulóként, akár koleszosként éltünk át. Volt olyan, aki még a szakmunkás vizsgatételére is emlékezett. Lehet, hogy ha nagyon gondolkodunk, még most is el tudjuk mondani a "szabás gazdaságosságát befolyásoló tényezőket" vagy a "tű és cérna viszonyát".

Amikor vittem vissza a naplót, mondtam az egyik osztálytársamnak, hogy "gyere Bálint, nézzük meg milyen jegyeink voltak? – Én rossz tanuló voltam – mondja ő. – Rossz? – Tényleg, mert félévkor megbuktál." Ő most sikeres vállalkozó! Sok hasonló helyzet bizonyítja azt, hogy nem mindig a legjobb tanulóból lesz az életben sikeres ember. A sikerhez több kell, életrevalóság, bátorság, kitartás és egy kicsi szerencse is.

Ezek a találkozások különös élményt nyújtanak az embernek. A régi emlékek felelevenítése, újraélése igazi lelki, érzelmi feltöltődést jelent.

Nem tudom, hogy lesz-e még lehetőségünk találkozni, de az biztos, most úgy éreztük, hogy SZÉP VOLT, JÓ VOLT, SAJNÁLJUK, HOGY ELMÚLT!

Kovács Jánosné

Tovább a képekhez>>>

Minden jog fenntartva © 2011-2021 Martfű Város