Martfű város címere - A címer és a település kapcsolata

A pajzs aranymezejében vörössel fegyverzett fekete griff lebegve ül, bal szárnyát kiterjeszti, a jobbat vízszintesen bontakoztatja, farkát a jobb szárnyvégig felkunkorítja, jobb mellső mancsában ezüst golyót emel. Fején háromágú fekete korona van. A címer arany mezeje a táj gazdagságát idézi fel. A hajdani vízvilág pontyainak, kárászainak pikkelyei, a nyugvó Nap fénye csakúgy csillámlik benne, mint termőföldjének aranyló gabonája, gyöngyöző sörének vagy növényolajának színe is ebben köszön vissza.

Az ezüst golyó szimbólumértéke megszámlálhatatlan. A tökéletesség, harmónia, a végtelenség, folyamatosság, békesség kifejezője, azaz minden olyan jellemzőjéé, amelyre egy emberi településnek boldog életéhez szüksége lehet. Martfű esetében felidézi az őskori, ókori nép vándorláskori elődöket, akiket befogadott e vidék.

Utal arra a középkori falura, amelyet már írásos forrás említ (1467. Marthfew), s amely előbb a csanádi káptalant uralta, majd a Földváry-család birtoka lett, majd a szolnoki töröknek adózott, mígnem egy tatárdúlás 1658-ban el nem törölte a föld színéről. A pusztává vált terület több birtokos kezén is megfordult, mígnem a századfordulón ismét felismerték gazdasági erővonalaiban rejlő lehetőségét, s új fejlődési lendületet nyerve tanyaközponttá, 1950-ben községgé, 1970-ben nagyközséggé, majd 1989-ben várossá emelkedett. A gömb, mint legtökéletesebb térbeli forma magába foglalja ezt a belső egyetemességet, az ezüst pedig fémjelzi a felemelkedés szellemi arculatát, a művelődést, a művészetek és a jövő nemzedék elméjének pallérozását szolgáló iskolák az önképző egyletek, kórusok jelenlétét, a testkultúrát szolgáló sportok megbecsültségét.

A griff, mint mitikus lény, amely egyesíti az oroszlánnak, mint az állatok királyának és a sasnak, mint a levegő urának összes jó tulajdonságait, őrködik a város felett. A tolvaj egyszemű óriásokkal szemben őrzi az aranyat (amelyről feljebb szóltunk), a heroikus mesehősöket visszahozza a túlvilágról (ezt a pusztává vált települést is újra benépesítette), ezért a közlekedés oltalmazója is (itt pedig közút, vasút, viziút védelmezője lehet, sőt a légi közlekedés lehetősége is adott), a sors kezének forgatója (amit a város múltja is bemutat).

A keresztény szimbolika körében az erő- és bölcsesség letéteményese, utal Jézus Krisztus kettős (isteni és emberi) természetére, Martfűn pedig emlékeztet az 1994-1995-ös esztendőkre, amikor két temploma is épült. Nagy tiszteletnek örvend a lakosság körében Szent István király; az ő jogara gömbjében e griffhez hasonló pózban oroszlán ül, amely a címer megkomponálásában példaértékű lehetett.

A korona a település autonómiájának, önkormányzatiságának jelképe.

 

A pajzs aranymezejében vörössel fegyverzett fekete griff lebegve ül, bal szárnyát kiterjeszti, a jobbat vízszintesen bontakoztatja, farkát a jobb szárnyvégig felkunkorítja, jobb mellső mancsában ezüst golyót emel. Fején háromágú fekete korona van. A címer arany mezeje a táj gazdagságát idézi fel. A hajdani vízvilág pontyainak, kárászainak pikkelyei, a nyugvó Nap fénye csakúgy csillámlik benne, mint termőföldjének aranyló gabonája, gyöngyöző sörének vagy növényolajának színe is ebben köszön vissza.

Az ezüst golyó szimbólumértéke megszámlálhatatlan. A tökéletesség, harmónia, a végtelenség, folyamatosság, békesség kifejezője, azaz minden olyan jellemzőjéé, amelyre egy emberi településnek boldog életéhez szüksége lehet. Martfű esetében felidézi az őskori, ókori nép vándorláskori elődöket, akiket befogadott e vidék.

Utal arra a középkori falura, amelyet már írásos forrás említ (1467. Marthfew), s amely előbb a csanádi káptalant uralta, majd a Földváry-család birtoka lett, majd a szolnoki töröknek adózott, mígnem egy tatárdúlás 1658-ban el nem törölte a föld színéről. A pusztává vált terület több birtokos kezén is megfordult, mígnem a századfordulón ismét felismerték gazdasági erővonalaiban rejlő lehetőségét, s új fejlődési lendületet nyerve tanyaközponttá, 1950-ben községgé, 1970-ben nagyközséggé, majd 1989-ben várossá emelkedett. A gömb, mint legtökéletesebb térbeli forma magába foglalja ezt a belső egyetemességet, az ezüst pedig fémjelzi a felemelkedés szellemi arculatát, a művelődést, a művészetek és a jövő nemzedék elméjének pallérozását szolgáló iskolák az önképző egyletek, kórusok jelenlétét, a testkultúrát szolgáló sportok megbecsültségét.

A griff, mint mitikus lény, amely egyesíti az oroszlánnak, mint az állatok királyának és a sasnak, mint a levegő urának összes jó tulajdonságait, őrködik a város felett. A tolvaj egyszemű óriásokkal szemben őrzi az aranyat (amelyről feljebb szóltunk), a heroikus mesehősöket visszahozza a túlvilágról (ezt a pusztává vált települést is újra benépesítette), ezért a közlekedés oltalmazója is (itt pedig közút, vasút, viziút védelmezője lehet, sőt a légi közlekedés lehetősége is adott), a sors kezének forgatója (amit a város múltja is bemutat).

A keresztény szimbolika körében az erő- és bölcsesség letéteményese, utal Jézus Krisztus kettős (isteni és emberi) természetére, Martfűn pedig emlékeztet az 1994-1995-ös esztendőkre, amikor két temploma is épült. Nagy tiszteletnek örvend a lakosság körében Szent István király; az ő jogara gömbjében e griffhez hasonló pózban oroszlán ül, amely a címer megkomponálásában példaértékű lehetett.

A korona a település autonómiájának, önkormányzatiságának jelképe.