A Tisza Élővilágának Emléknapi programja Martfűn a Tiszáról, az Alföldről, a kettő elválaszthatatlanságáról, egymásra gyakorolt hatásáról. No és a tiszavirágról, a Tisza ajándékáról.

Sokan és sokáig hallgatták az előadókat a Tisza Élővilágának Emléknapja alkalmából a Martfűi Városszépítő Egyesület által szervezett programon a Martfű Városi Művelődési Központ pódium termében, 2024. február 1-jén.

Egy csodálatos vers – Nemeskéri-Orbán István: Láttam meghalni a Tiszát – Tóth László református lelkész előadásában jól felvezette Kovács Ildikó ismertetését a 2000. január 30.-án történtekről. A nagybányai aranykinyerő üzem ülepítőjének gátszakadásáról, a cianid és más káros anyagok élővízbe, a Marosba, majd a Tiszába jutásáról. A mérgező anyag 180 szoros koncentrációjáról, annak az élővilágra gyakorolt hatásáról, a Vízügy szakembereinek a károk mérséklésére tett erőfeszítéseiről, majd a szennyezés levonulásáról.

Elhangzott, hogy mindenki izgatottan várta a tiszavirágzás az évi megjelenését, hiszen a Tisza-ökoszisztéma állapotának fontos jelzője a tiszavirág.

Erről – magáról a tiszavirágról, a tiszavirágzásról – részletesen hallhattunk Tálas Lászlótól, a Tiszakürti Arborétum nyugdíjas igazgatójától. Érdekes részleteket a kérészek még ma is sok titkot rejtő életéről, sok szép közeli és távoli felvételt a természet e csodás jelenségéről, amely, ha minden jól alakul, akkor felkerülhet az UNESCO Természeti Világörökség kincsei közzé.

Második előadónk – Balogh Péter gazdálkodó geográfus, az ELTE óraadó tanára – is többször utalt a tiszavirágokra, így kapcsolva össze a két előadást.

„Az előadás három részből állt össze.

A helyzetértékelésben áttekintettük a vízgazdálkodás jelenlegi helyzetét, problémáit, és hogy mit gondol ezekről a köztudás. Megállapítottuk, hogy ezek gyakran hamis tudások, amiken változtatni kell a megoldáshoz, és utaltunk rá, hogy a tudományos cikkekben már megjelenik a változás, és a hivatalos államigazgatásban is megindult a próbálkozás. 

Ugyanakkor látni kell a kétféle értékrendszert, s hogy az eddigi által létrehozott problémákat csakis egy új rendszerben lehet hatékonyan megoldani, új szemlélet és új tudások kellenek.

Az új szemlélet és az új tudás alapja a Tisza Élő Világként való értelmezése, vagyis az ember és Tisza új kapcsolata, amiben (f)elismerjük a Természet élő önfenntartó működését. Bemutattuk a Tiszai-Alföld eredendő tájműködését, a Tisza és az Alföld egységét, a táj részeit, a részek funkcióit és együttműködését.

Azt, hogy az ár- és belvizek számára újra helyet kell biztosítani az alföldi mezőgazdálkodásban, ha megoldást akarunk a vízproblémákra, és általában az ember fenntartható életére, beleértve az élelmezési és klímabiztonságot.

A tájműködtetés kapcsán bemutattuk a modernkori Tisza-szabályozás megvalósulásának mechanizmusát, amiből kiderült, hogy az eredendő tájműködésbe nem illeszkedő beavatkozások szülték az újabb és újabb beavatkozásokat, aminek része a folyó csatornázása, duzzasztógátak építése lett. Ez csak a problémákat termeli újra egyre magasabb szinten: ez mutatkozik meg az egyre nyilvánvalóbb válságokban, a vízgazdálkodás, mezőgazdaság, klímaváltozás, az élet visszaszorulása területén. Végül összehasonlítottuk a kétféle vízmegtartás lehetőségét, s megállapítottuk, hogy a duzzasztás-öntözés-csatornakotrásos változat a jelenlegi sivatagosító tájhasználat kiszolgálása; míg az árvizek oldalirányú kivezetése és a táji működésbe csatolása létrehozza azt az új mozaikos tájhasználatot, ami hatékonyan tudja biztosítani a mezőgazdaság és az élhető éghajlat és ökológiai működés fennmaradását. „

Az előadás végén Balogh Péter kérdésekre válaszolt.

Az utólagos beszélgetésekből leszűrhető, hogy az elhangzott előadás – a képekkel, térképekkel – a jelenlévőknek más megvilágításba helyezte a témáról az eddigi ismereteiket. Így elmondható, hogy a program elérte célját. Együtt gondolkodott 75-80 ember a Tisza és az Alföld kapcsolatáról, egymásra gyakorolt hatásáról, a várható jövőjéről.

Vinczéné Balogh Magdolna