Délvidék kincsei – A Művelődési Kör kirándulása

A huszonöt éves fennállásához közeledő Kárpát-medencei Magyarság Művelődési Kör idei júliusi kirándulása ismét hatalmas élményben részesítette a résztvevőket. Szántó Mária egyesületi vezető az utifüzetünk ajánlását a következő gondolatokkal kezdte: „Ebben az évben olyan helyekre utazunk, amelyek egy átlagos turista számára nem igazán népszerűek és látogatottak. Mi azonban nem vagyunk átlagos turisták, mi pontosan azokat a helyeket keressük, amelyek az avatatlan szemek elől elrejtettek. Ezeknek a helyeknek a felkeresése erőfeszítést kíván, de miután elértük és megcsodáltuk, elégedetten nyugtázzuk, hogy megérte a fáradságot.” Nem is történt ez másként, mint ahogy azt Marika ígérte.



Július 17-én jókor reggel indultunk Szerbiába, hogy felfedezzük a Délvidék kincseit Vajdaságtól egészen az Al-Dunáig és Vaskapuig. Első megállónk Szabadka volt, a város főterének gyönyörű épületeit néztük meg. A Zsolnay kerámiával díszített városházát csak kívülről csodálhattuk, mert a városatyák rendkívüli ülést tartottak. Több utastársunkkal együtt korábban már láthattuk az üléstermet, amelynek érdekességei a részben Róth Miksa által készített festett üvegablakok, a magyar történelem nevezetes alakjaival: Árpád vezér, Szent István király, Mária Terézia, stb.

Az 1902-ben felszentelt szabadkai zsinagógát legutóbb, amikor itt jártunk, igencsak romos állapotban találtuk, a már gyönyörűen felújított épület a kulturális világörökség része.

Következő megállónk a Péterváradi vár volt. Beesteledett, mire szálláshelyünkre, Székelykevére értünk, a vendéglő tulajdonosa, Dani Ernő kedvesen fogadott bennünket. Alkalmunk volt az öt nap alatt a vacsorák során megismerni az ottani ételeket, ízeket, helyi szokásokat.

Idegenvezetőnk Szabó Attila, aki az öt nap alatt végigkalauzolt, igyekezett megismertetni bennünket Szerbia régi és legújabb kori történetével, az elszenvedett szerb-horvát háború eseményeivel, magyarságuk őrzésének fontos feladataival. „Kell iskola, templom, és nagyon fontos a közösségi élet, néptánc, közös éneklés, hogy megőrizzük magyarságunkat. Én Hertelenden tanultam meg ezt, ahol a hagyományőrzés példaértékű.” – mondta. – Nekünk nem kell olyan hősnek lennünk, mint például Kiss Ernő honvédtábornok – akinek emlékhelyén a Művelődési Kör emlékszalagját is kitűzi a csoport –. Nekünk az a dolgunk, hogy őrizzük magyarságunkat.

Székelykevének nincs igazi műemléke, kastélya, történelmi emlékhelye, de vannak szívet melengető vendéglátósaik, akik a falusi turizmus keretében igazi otthont nyújtanak néhány éjszakára az ideérkezőnek. Öröm volt hallani ízes, magyar, tájszólásos beszédüket.

Másnap reggel, (július 18-án) útnak indultunk Belgrád felé. A belgrádi városnézés során, a sétálóutcán többek között Mihály herceg lovas szobránál időztünk. A fotón: középen idegenvezetőnk, aki inkább „hazavezetőnek” mondja magát. Igyekszik minden ismeretet átadni hallgatóságának.

A Nándorfehérvári várban emlékkő hirdeti Hunyadi János 1456-os diadalát a török felett. A várfalnál körbetekintve megcsodálhatjuk a Belgrádot átszelő Száva folyót, hogyan torkollik a Dunába. A túlsó parton pedig Zimony látképe csalogatja a nézőt. Innen is láthatjuk a folyón túl magasló vörös téglából épült Hunyadi tornyot. Utunk innen Zimonyba vezet, hogy közelről is megtekintsük a Hunyadi-tornyot, amely 1896-ban épült Honfoglalási- vagy Milleneumi-emlékmű. Jelenleg Hunyadi-torony néven kilátóként funkcionál.

Belgrád központjában található a Szent Száva-templom, a világ legnagyobb ortodox temploma,3500 négyzetméter alapterületű,70 méter magas. Kívülről már teljesen kész, a belső dekoráció elkészülésére még jócskán várni kell. A fényűzően díszített altemplomát mi is megcsodáltuk.

Július 19-én mindannyian nagy várakozással szálltunk autóbuszba, hiszen utunk talán legszebb élményekkel kecsegtető programja előtt álltunk, az al-dunai hajókirándulásnak. Tekija településen szálltunk hajóra. A falu Kelet-Szerbiában, Orsova romániai várossal szemközt helyezkedik el, fontos stratégiai és turisztikai pont a Duna folyón. Az 1960-as években a Derdap I. vízierőmű építése során az eredeti falu víz alá került, és áttelepítették jelenlegi helyére.

Ezzel az utazással régi álmom vált valóra, azóta vágytam Vaskaput, a Duna szorost látni, mióta az Aranyember című filmet láttam. Az 1970-es években épített Vaskapu vízlépcső megépítésével ugyan a Jókai regényben leírt „Senki szigete” is a Duna vize alá került, mint néhány vízparti falu, de ez semmit sem vont le abból az élményből, amelyet a Kis-Kazán-szoros és Nagy-Kazán-szoros áthajózása jelentett számunkra. Kattogtak a fényképezőgépek, hogy megörökítsük magunknak a régi római utat jelző Triaianus emléktáblát, a Széchenyi István tiszteletére emelt táblát, Decebál dák király sziklába vájt 40 méteres arcmását, a kis ortodox templomot és a körülöttünk lévő csodálatos tájat. A több mint kétórás hajóút mindannyiunk számára emlékezetes élményt adott.

Boljetin 672 lakosú település Szerbiában, határában található Lepenski Vir, fontos mezolitikus (középső kőkorszak) archeológiai lelőhely a Duna jobb partján, a Vaskapu-szorosban. Egy nagyobb és tíz kisebb település maradványaiból áll. Az emberi települések nyomai az időszámítás előtti 7000-től feltalálhatók itt. Hét egymást követő település nyomait sikerült feltárniuk a régészeknek.

Július 20-án első utunk Szendrő várához vezetett. Maga a vár háromszög alaprajzú, egykor 21 tornya volt. A Kárpát-medence egyik legnagyobb vára. A falakat egy-egy település idevezényelt jobbágyai építették fel, ezért a falak szerkezete kb. 20 méterenként teljesen más. A vár egészen a 20. század hajnaláig képes volt megőrizni szinte eredeti formáját, azonban mindkét háborúban súlyos károkat szenvedett.

Kostolac várostól mintegy tizenkét kilométerre található Moesia superior római tartomány fővárosa VIMINACIUM, amely katonai táborhely is volt. Még folynak itt a feltárási munkálatok, de a múzeumban megismerhettük a város I. századig visszanyúló történetét.

Ezen a napon került sor egy kedves találkozásra is már Székelykevén. A Dani Panzió és Étterem tulajdonosának öccse Dani Zoltán nyugalmazott ezredes  életében 18 évvel ezelőtt 1999. március 27-én hadtörténeti esemény történt a NATO Szerbia elleni akciója során. A légvédelmüknek sikerült megsemmisítenie az amerikai légierő egyik F-117A Nighthawk (lopakodó) bombázóját. A magyar, illetve székely származású Dani Zoltán akkoriban a szerb légvédelem ezredese volt, és az általa irányított alakulat lőtte le a bombázót, amely azóta múzeumi tárgy. A NATO összesen kettő ember vezette gépet veszített, mindkettőt Dani Zoltán rakéta osztálya, parancsnokuk sikeres újítása segítségével semmisítette meg. A martfűi kirándulóknak a nyugalmazott ezredes tartott érdekes előadást, és mutatta be képekben is sikerüket.

Gyorsan virradt ránk július 21-e, amikor hazaindultunk, néhány fontos látnivalót azonban ez a nap is tartogatott számunkra. Kiss Ernő, aradi vértanú hamvai és mellszobra Elemér településen, a Szent Ágoston Katolikus templomban találhatók. Itt helyeztük el a Művelődési Kör emlékszalagját, ezzel tisztelegtünk a hős honvédtábornok emléke előtt.

Törökbecse római katolikus templomának kertjében áll Leiningen-Westerburg Károly mellszobra. A honvéd vezérőrnagy szintén az aradi vértanúk egyike. Nemzeti színű szalagunkat itt is kitűztük, és néma főhajtással tisztelegtünk emléke előtt.

Elérkezett az idő, hogy elköszönjünk „hazavezető” kísérőnktől, Szabó Attilától, és a magyar határ felé induljunk.

Szántó Marika egyesületi vezető a kirándulás sikeréért tevékenykedő segítőknek megköszönte munkáját. Különösen jelentős Hegedűs Mihály tanár úr munkája, aki a látnivalókról, az emlékhelyekről alapos történelmi áttekintést adott, utifüzetünk összeállításával segítette tájékozódásunkat.

Mi kirándulók valamennyien köszönjük Szántó Marikának a remek programot, az emlékezetes kirándulást!

Máté Gizella

Tovább a képekhez>>>

2018-08-22 09:50