Ugrás a fő tartalomhoz Ugrás az elérhetőséghez

Dr. Mészáros Endre: „Mindent csak mértékkel…”

Az ecsettel és vágókéssel készült festményei közötti különbséget is örömmel mutatta meg, de hivatásáról, családjáról, a benne élő művészről is sokat tudtunk meg dr. Mészáros Endrétől, városunk egykori, nagybetűs patikusától, akit nem sokkal 97. születésnapja után kerestünk fel otthonában. 

Endre bácsi korát meghazudtoló egészségi állapotban és aktivitással tölti napjait. Biztosan sokan emlékeznek rá jó szívvel még a Lenin úti gyógyszertárból, ahol 28 évig volt vezető.

– „Nagyon jó érzés, hogy sokan megismernek, ha találkozunk, elbeszélgetünk a régi dolgokról, mi hogy is volt Martfűn és a patikában. Ha hogylétem felől kérdeznek, mindig azt mondom, nem kell mindjárt panaszkodni, jól vagyok, igyekszem tartalmasan tölteni a nyugdíjas éveimet – meséli beszélgetésünk elején. – „1965-ben érkeztem Martfűre családommal Törökszentmiklósról. A martfűi gyógyszerész elődömet elbocsátották, megpályáztam a helyét, meg is kaptam, még a lakást is a patika fölött. Egyszer jöttek a szakszervezettől, hogy miután a gyárban ötezer ember dolgozik és éjszaka is dolgoznak, meg kellene oldani, hogy éjjel is kapjanak gyógyszert szükség esetén. Én akkor kérvényt írtam a gyógyszertári központnak, amiben javasoltam, ne kelljen a dolgozóknak, itt élőknek Szolnokra vagy Tiszaföldvárra menni, ha baj van, vállaltam az állandó ügyeletet. Akkoriban a megyében csak öt ilyen patika volt, abból egy Martfűn, ami előtt értetlenül álltak gyógyszerész kollégáim, akik ezt nagyobb településeken sem tudták elérni. Bár ez túlmunkával, éjszakázással járt, de meg is fizették. Nagy dolog volt, hogy akkor már két gyógyszerésszel, három asszisztenssel dolgozhattam együtt, így az embereket innentől kezdve éjjel nappal el tudtuk látni gyógyszerrel, amit méltányoltak is a betegek” – emlékezik vissza.

 Dr. Mészáros Endre képzőművészetét, zsűrizett képeit amatőr tárlatokon ismerhette meg a nagyközönség. Kiváló festőművészek inspirálták, tanítómesterei voltak Tóth Péter és Piroska János. Kutatta a magyar festészetet, Munkácsy Mihály festményeiből hármat lemásolt, mely különösen értékessé és egyedivé tette addig is elismert alkotói tevékenységét. Nem csak fest, rajzol és fotóz is, valamint a komolyzene, az építészet és az irodalom iránti rajongása is végigkísérte életét. Festményeit már nem számlálja, olyan sok van belőlük, több száz verset írt, és fotógyűjteménye is jelentős.

„Valószínűleg édesanyámtól örököltem, hogy gyerekkoromtól nagyon szerettem olvasni, firkálni. Érdekeltek a festők munkái, tanultam is a festészetet mesterektől. Előbb a rajzolást, az akvarell készítést, majd az olajfestést, ebben a sorrendben. Később autodidakta módon fejlesztettem magam tovább.  Én fiatal koromban nem a kocsmába jártam, hanem galériákba kiállításokra, ahol próbáltam ellesni a festők tudását” – meséli.

Csodálni való, ahogyan 97 évesen az alkotás, a pozitív életszemlélet, a világ iránti nyitottság tölti ki napjait. Ha éppen nem fest, akkor verset ír, olvas, vagy értékes házi könyvtárát katalogizálja. 80 évesen lett számítógépe, tabletet 94 éves kora óta használ. A világ neves galériáit, múzeumait látogatja végig az internet segítségével, festmény árveréseken vesz részt, itt nézi a hangversenyeket, sőt, banki ügyeit is a világhálón intézi. Beszél szerbül, oroszul, ért angolul, németül pedig vetélkedőket néz. 

”Közel 15 éve, mikor megvettem az első masinámat, nagyon élvezetes volt, hogy ahova csak akartam, mindenhova be tudtam menni, nem csak itthon, de még Amerikában is. Például meg tudtam nézni mindent a fáraókról, Egyiptomról, akár Mona Lisát, de azt is, hogy a Fehér Házban Kossuth szobránál ott van-e a magyar zászló. Az internet használatról csak annyit még, hogy én nem voltam a postán legalább tíz éve, azon levelezek, fizetek, csak bepötyögöm, amit szeretnék és kész” – mondja nevetve Endre bácsi. 

Miközben egymást érték elismerései, a martfűi katolikus templom megépülését is elhivatottan, önzetlenül segítő patikus és sokoldalú művész megkapta a ,,Martfű Városért” és a ,,Martfű Város Kultúrájáért” kitüntetéseket is. Azon kevesek közé tartozik, aki az arany- majd gyémántdiploma után, 65 éve szerzett gyógyszerész diplomája alkalmából már a vasdiplomáját is átvehette.

  Feleségével együtt nagyon vallásosak voltak,szívügyüknek tartották a Szent Tamás- templom megépülését. Endre bácsi 80 évesen lett a templom gondnoka, neve a harangon is olvasható. 

„10 évig én építettem a templomot. 100 millió forint ment keresztül a kezemen, anélkül, hogy egy fillért is fogtam volna, csak átutalással. Amikor itthon befejeztem a házam építését, akkor vállaltam el a templom építkezési feladatait, azért, nehogy rám fogják, hogy a templom téglájából építettem a saját házam – emlegeti ezt az időt is, mely fontos része életének, mikor nyugdíjba ment, és úgy érezte, szüksége van feladatokra. „Föntről is jött a sugallat, hogy nekem ezt el kell vállalni” – tette hozzá. „Szívesen csináltam, irányítottam a munkát, jártam a vállalatokat, intéztem a beszerzést, szállítást. Sokat fényképeztem róla. Szinte kint éltem, reggel kimentem, délben haza ebédelni, majd vissza” 

  Szerbiában született 1920-ban, szerb iskolába járt, de már magyarul érettségizett 1942-ben. A Mohol nevű szerbiai kisfaluban töltött gyermekévek és martfűi élete közötti évtizedekben katonaság, három év háború, szovjet fogság, majd hazakerülve számos politikai viszontagság után az egyetemi évek következtek, majd a vágyott diploma, a munka, a család és a művészet is a megérdemelt, sikeres mederbe terelte életét. 

Arankára, húsz éve elhunyt pedagógus feleségére mélységes tisztelettel és szeretettel emlékezik. A családi együttléteket felidézve otthona étkezőjét is megmutatta, ahol három gyermeke, azok családjai, köztük hat unokája gyűlik össze ünnepeken a nagyapa körül. Egyikőjük Ágnes, aki édesanyjára emlékezteti – éppen ezért mindközül a legkedvesebb unoka –, kiállítást is rendezett Martfűn nagyapja festményeiből. Az akkor 93 éves alkotó tárlatát Pécskői Miklós nyitotta meg, régi kedves barátja művészi értékeit méltatva, igényességét, emberségét, szakmai tisztességét is kiemelve. 

Tudás az ajándék is nagyapától, amit könyvként kapnak meg az unokák, olyan idézetekkel, melyek többnyire saját versből vagy Máraitól származnak, akitől minden létező írás megvan a gyűjteményben. A jogot vagy történelmet tanult unokák latinul, a többiek magyarul olvashatják a bölcs útravalókat.

Egy retard C-vitamint is feltaláltak egy szegedi professzorral, amivel először a Béres majd az Egis gyárat keresték meg. Végül az Egis meg is vette, de a gyógyszer törzskönyvezéséhez hiányzott a feltalálókra testált kétmillió forint. Így nem került forgalomba, mindaddig, amíg más cégek külföldről kezdtek el hasonló gyógyszert behozni. Ekkor kapcsolt az Egis, és elkezdte a gyártást. Volt még egy aranyér kenőcs, amivel sok embert meggyógyított, de ennek a kiadatásába már nem kezdett bele.

A nehézségekről úgy véli, nem érdemes sokat beszélni, annyit azonban elárult, bár voltak idősebb korára betegségei, köztük nagyobbak is, de mindből kigyógyult. 

Hosszú élete tapasztalatairól, tanulságairól is jó volt kérdezni Endre bácsit, hiszen beszélgetésünk valamennyi válasza előrevetítette, hogy az eltelt 97 esztendőt megélt tudatos, művelt, nyitott személyisége a következő generációknak is szolgál igen megszívlelendő gondolatokkal: 

– „Túlságba vinni semmit nem szabad” – válaszol kérdésemre mosolyogva: – „Én mindig azt mondom, dolgozni kell, dolgozni, dolgozni, de nem látástól vakulásig, hanem dolgozni az első elfáradásig! Akkor pihenni kicsit, és lehet folytatni. Ahogyan a munkát, a szórakozást, a jó dolgokat, az evést, ivást sem szabad túlzásba vinni, és mindig kell találni valami hasznos feladatot” – osztotta meg velünk Martfű igazi polihisztoraként ismert, köztiszteletben álló úriembere, aki a mértékletességet és pontosságot, mint legfőbb erényeket hangsúlyozta búcsúzóul, harmóniát sugárzó lényével láthatóan a legjobb példával elől járva e napjainkban is követendő emberi értékekben. 

Magyar Mária 

Minden jog fenntartva © 2011-2021 Martfű Város