Elkészült az időskorúak szociális térképe – Növekszik a szociális ellátások iránti igény

 Az adatok gyűjtése személyes megkereséssel, kérdőív alapján, önkéntes válaszadás lehetőségével történt. A felmérés során nem csak a társadalmi problémák számbavétele volt a cél, hanem, hogy általános képet kapjanak a vizsgált korcsoport életviteléről, szociális és egészségi helyzetéről.

A helyi szociálpolitikai stratégia kialakításának egyik legfontosabb előfeltétele, hogy minél pontosabb ismeretek legyenek a településen jellemző szociális problémákról és valós szükségletekről.

A képviselő-testület a 2016. júniusi ülésén döntött az időskorúak szociális térképének elkészítéséről, az Egészségügyi, Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot bízva meg a felméréssel kapcsolatos feladatok elvégzésével, koordinálásával.

A szakbizottság az előkészületek során meghatározta a felmérés célját, célcsoportját, összeállította és elkészítette a kérdőíveket, meghatározta a kérdezőbiztosok körét, megszervezte a kérdezőbiztosok felkészítését, tájékoztatását, a kérdőívek feldolgozását és értékelte összesített adatait.

A kérdezőbiztosok körébe bekapcsolódott több, időseket is érintő helyi civil szervezet, önkormányzati képviselők, bizottsági tagok, települési intézményekben dolgozók, volt dolgozók. A felmérésben 46 kérdezőbiztos vett részt, közülük többen a kérdőívek feldolgozásában is részt vállaltak.

A felmérés során 1029 időskorút szólítottak meg, közülük 74-en nem kívántak válaszolni. A felmérésben résztvevő 955 fő adatszolgáltatása alapján készült el az időskorúak szociális térképe.

Az elmúlt öt évben a település lakosságszáma lassú, de folyamatos csökkenést mutat (6756 főről 6504 főre). A 61 év feletti korcsoportban az állandó lakosok száma 1751 fő, mely jelentősen magasabb, mint a 18 év alattiak száma.

Az elöregedő népesség növekvő kihívást jelent a település szociálpolitikája számára, egyre nagyobb az eltartott, ellátásra, támogatásra szoruló lakosság száma. Az időseknek szélesebb, nagyobb kapacitású ellátórendszerre van szüksége.

Ma az életpálya különböző szakaszaiban más-más háztartás-szerkezetben élünk, idős korunkra nagy eséllyel kiszakadunk gyermekeink közvetlen közelségéből. Életünk utolsó szakaszára többnyire egyedül maradunk.

A többgenerációs életforma visszaszorulásával, az alkalmazotti munka és a nyugdíjrendszer kiterjedésével és a várható élettartam megnövekedésével az időskor önálló, a korábbi életszakaszoktól jól elkülöníthető szakasszá vált.

Az életkörülmények nemcsak a jelenlegi, hanem az idős (inaktív) kort megelőző jövedelmi helyzettől is függnek, amely az évek során felhalmozott vagyonban (lakásban, annak felszereltségében) tárgyiasul. Mivel az idősek már elsősorban a felélés és nem a felhalmozás, gyűjtés időszakában vannak, ez az állapot többé-kevésbé véglegesnek tekinthető, sőt előfordul, hogy helyzetükben visszaesés, romlás következik be.

A felmérések során az elégedetlenség két leggyakoribb okaként a lakásfenntartási nehézségeket és a lakás nem megfelelő állapotát jelölték meg az idősek.

A 65 év feletti korosztálynál a fő jövedelmi forrás a nyugdíj. A nyugdíjak nagysága a kor előrehaladtával párhuzamosan fokozatosan csökken, mivel az újonnan megállapított nyugdíjak általában magasabbak. A megkérdezettek jelentős száma 50 - 150 ezer Ft közötti, a válaszadók több mint fele 50 - 100 ezer Ft közötti jövedelemmel rendelkezik.

A válaszadók háztartásainak túlnyomó többségében koruk miatt esetleg bizonyos területeken már lecsökkentek a szükségleteik, így alacsonyabb jövedelmi helyzetüket is megfelelőnek ítélték meg. Sokan anyagilag támogatják a gyermekeiket, unokáikat.

Az idősek jelentős számban igényelnek rendszeres, folyamatos egészségügyi és szociális gondoskodást, növekszik a szociális ellátások iránti igény.

Személyes gondoskodás két irányból is nyújtható. Egyrészt a jogszabályok által garantált, intézményesített formákban, másrészt a család és ismerősök közreműködésével. Egyre többször megjelenik magánúton, pénzért vásárolt szolgáltatásként is. A társadalmi, demográfiai változások – a népesség elöregedése, a többgenerációs családok fokozatos felbomlása, a női munkavállalás előtérbe kerülése – következtében egyre inkább elterjedtek az intézményes ellátási formák.

A leginkább ismert, elterjedt ellátási forma a szociális étkeztetés. Az étkeztetés keretében azoknak a szociálisan rászorultaknak a legalább napi egyszeri meleg étkezéséről kell gondoskodni, akik azt önmaguk, illetve eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani, különösen koruk, egészségi állapotuk, fogyatékosságuk, pszichiátriai betegségük, szenvedélybetegségük vagy hajléktalanságuk miatt.

A másik széles körben igénybe vett ellátási forma a házi segítségnyújtás, amely során a szolgáltatást igénybe vevő személy saját lakókörnyezetében kell biztosítani az önálló életvitel fenntartása érdekében szükséges ellátást. A házi segítségnyújtás keretében szociális segítést vagy – a szociális segítés tevékenységeit is magába foglaló – személyi gondozást kell nyújtani.

Az idősek klubja a saját otthonukban élő, szociális és mentális támogatásra szoruló időskorúaknak biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, étkezésre, egészségügyi ellátásra, társas kapcsolatokra, az alapvető higiéniai szükségletek kielégítésére.

Településünkön a Szolnoki Kistérség Többcélú Társulás fenntartásában működő szociális intézmény útján biztosítottak az előzőekben felsorolt gondoskodási formák.

A családsegítés, mint alapszolgáltatási forma igénybe vétele térítésmentes, minden lakos számára hozzáférhető. A családsegítés a szociális vagy/és mentálhigiénés problémák, illetve egyéb krízishelyzet miatt segítségre szoruló személyek, családok számára az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából nyújtott szolgáltatás. Településünkön önkormányzati fenntartásban működő szociális intézmény által biztosított ellátási forma, a gyermekjóléti szolgáltatással integrált formában.

Valamennyi alapellátás célja, hogy az idős emberek a lehető legtovább maradjanak otthonukban, családjukban. Amennyiben egészségi állapotukban, életkörülményeikben olyan mértékű romlás következik be, hogy állandó felügyeletre, rendszeres gondozásra szorulnak, szociális otthonba kerülhetnek. Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények ideiglenes jelleggel, legfeljebb egy évi időtartamra biztosítanak ellátást azoknak az időseknek, akikről otthonukban időlegesen nem tudnak gondoskodni.

Az alapellátás megszervezésével a települési önkormányzat segítséget nyújt a szociálisan rászorulók részére saját otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi állapotukból, mentális állapotukból vagy más okból származó problémáik megoldásában. Az ellátások igénybevételének alapfeltétele a szociális rászorultság.

A 65 év felettiek felmérése során kiemelten elemezték, hogy mennyire ismerik az ellátási, támogatási formákat és milyen valós szükségletek határozzák meg az igénybe vételeket. Ez a vizsgálati terület határozza meg az esetleges hiányosságokat, a célokat és a szükséges intézkedéseket – hangsúlyozza az idősek szociális térképe dokumentumban Gonda Lajosné Erika.

A választ adók 19%-a vesz igénybe szociális ellátást, 81%-uk önkormányzati/kistérségi szolgáltatás keretében.

A képviselő-testület a szociális törvény rendelkezései alapján nyújtott pénzbeli és természetbeni ellátások kiegészítéseként, önkormányzati rendeletben meghatározott feltételek alapján – pénzbeli vagy/és természetbeni formában – települési támogatást nyújt. A támogatási formákat nagyon alacsony számban veszi igénybe a vizsgált korosztály.

A közgyógyellátás kikerült az önkormányzati támogatások köréből, feltételeit a szociális törvény szabályozza, megállapításáról a járási hivatal dönt. A fogyatékossági támogatást szintén a járási hivatal állapítja meg.

A 65 év felettiek esetében meghatározó az egészségi állapotukból adódóan, hogy a betegségeik kezelése okán szorulnak elsősorban anyagi támogatásra, a felmerülő magas gyógyszerköltségek viseléséhez járul hozzá két támogatási forma, a közgyógyellátás és a gyógyszertámogatás. Az egészségi állapotuk határozza meg jogosultságukat néhány esetben a fogyatékossági támogatásra is.

A teherviselés szempontjából meghatározó a tágabban értelmezett jóléti körülmény, az életvitel, a fizikai és a mentális állapot. A problémák körében legnagyobb számban jelent meg a gyermekekért és más családtagokért való aggódás, melyet a komolyabb betegségtől, majd a magánytól való félelem követett. Ötödik helyen található az anyagi gond, kevés jövedelem, melyet az ápolásra szoruló személy jelenléte, társ, hozzátartozó gondozása, majd a kapcsolati nehézség követett.

A nyugdíjba vonulással az elért élethelyzet javítására már nincs sok esély, s az életkor előrehaladtával a megszokott életszínvonal fenntartása is egyre nehezebb.

Az idős emberek életminőségét alapvetően testi-lelki egészségük határozza meg. Emellett szerepet játszanak még más tényezők is, mint pl. az anyagi és szociális helyzetük, környezetük stb.

A válaszadók 62%-a ítélte meg úgy egészségi állapotát, hogy vannak jó és rossz napjai, 17% rossznak, 8% nagyon rossznak értékelte egészségi állapotát.

A 65 év felettiek esetében a magas vérnyomás a leggyakoribb, ezt követik gyakoriságban a mozgásszervi és az érrendszeri betegségek, majd a szem betegségei, a rosszkedv, álmatlanság és a depresszió, a cukorbetegség, a szorongás, félelem és a stressz, a hallásproblémák és az allergia.

Az idős emberek törekednek arra, hogy életvitelüket önállóan vezessék, ameddig megvan az önellátó képességük. Az önálló életvitelt támogató családi kapcsolatoknak egyre erőteljesebb szerep jut. A családi kapcsolatok befolyásolják az időskorú mentális egészségét, pozitív közérzetét. Ha a családtagok számára fontos az idős segítsége, tanácsa, akkor az növeli az idősek önértékelését, aktivitását.

Magyarországon a generációk közötti kommunikáció, együttműködés és a kapcsolattartás mértéke alacsony szintű. Egyre több idős ember marad egyedül, annak ellenére, hogy a legtöbbjüknek van családja.

A támogató környezet (egyúttal a meglévő kapcsolatrendszer) felmérésére irányuló kérdés azt vizsgálta, hogy az idősek kitől és milyen gyakorisággal kapnak segítséget. A válaszadók számához képest magas számban jelenik meg az együtt élő családtag és a közeli hozzátartozók segítségnyújtásának az elmaradása.

Leginkább a fizikai szükségletekhez kapcsolódó egészségi állapothoz köthető kérdésekben kérnek gyakran segítséget az idősek. A 65 év felettiekre nem jellemző a segítségkérés, amennyire csak lehetséges önállóan vagy társukkal oldják meg problémáikat.

Az egészségügyi szolgáltatók, a településen működő segítő szervezetek, közösségek ismeretére is rákérdezett a felmérés. A településen már régóta működő szolgáltatásokat az idősek jól ismerik. A szükséglet azonban magasabb mértékben megjelenik, mint a tényleges igénybevétel.

A kérdőív utolsó táblázata nagyon lényeges kérdést, a szubjektív biztonságérzetet feszegeti a vizsgált korosztály esetében.

A kategóriákat összevetve a szociális ellátás bizonytalansága jelenik meg. A válaszolók többségének az anyagi helyzete átlagos biztonságot nyújt. A legnagyobb biztonságérzetet a családi kapcsolatokban és a lakáshelyzet biztonságában látják idős polgáraink.

A változások természetes következménye bizonyos társadalmi-gazdasági jelenségek erősödése, növekszik az eltartási teher – hangsúlyozza az idősek szociális térképe összegzésében az önkormányzati Gyermekjóléti és Szociális Szolgáltató Központ vezetője. Az idősek aránya (ez esetben a 65 év feletti korosztály) a népesség egészében nézve, európai átlagban 25%-ot meghaladó és folyamatosan emelkedik. Európa, ezen belül Magyarország is rövid időn belül elérkezik az „egyharmados idősnépességű” társadalomhoz, minden harmadik ember 60 évesnél idősebb lesz. Pozitív, hogy a születéskor várható élettartam megnőtt, azonban jóval kevesebb a megszületett gyermekek száma, így a korfa eltorzul.

Az idős emberek társadalmi, közösségi, családi szerepvállalása lényegesen átalakult.

Az időskor ma jogi meghatározás abban az értelemben, hogy arra az életkorra vonatkozik, amikor az emberek visszavonulnak a munkától és sajátos jóléti szolgáltatásokra tarthatnak igényt, mint például a nyugdíj. Ezzel egy időben csökken a jövedelem, kezdenek leépülni a munkahelyi és baráti kapcsolatok, felszabadul sok idő. Sokszor feleslegesnek érzik magukat, ami mentális problémákhoz is vezethet.

Ezeknek a problémáknak, helyzeteknek a kezelésére fontos országosan és helyi szinten is kialakítani a megfelelő időspolitikát.

Előtérbe került az idősekkel szembeni diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés. Megjelenik a családi diszkrimináció leggyakoribb esete, amikor idős rokonaikat elhanyagolják a családtagok, nem jutnak gyógyszereikhez, elveszik nyugdíjukat, megtakarított pénzüket. Diszkriminációhoz sorolható az informatikai jártasság hiánya is. Végül hátrányként fogalmazható meg az idősek jóindulatát, hiszékenységét kihasználó házalók, csalók megjelenése, akik megtévesztik, becsapják az időseket.

Megjelent a kialakult társadalmi helyzetre reagálva az aktív időskor koncepciója. Az idős embereket képessé kell tenni, hogy minél hosszabb ideig maradjanak tevékenyek a társadalomban és lehetőség szerint a gazdaságban is. Fontos a társadalmi szerepvállalásuk, önálló életvitelük fenntartása.

Az aktív időskor minél tovább történő fenntartása mellett fokozott figyelmet kell fordítani az aktivitásában jelentősen csökkent, már önellátó képességében megrendült időskorúakra.

A települési felmérésben a 65 év felettiek esetében látható, hogy sok esetben tevékenyek, aktívak, besegítenek a családi feladatokba, és megfelelő feltételek, körülmények és gondolkodásmód mellett fordítva, a gyermekek, rokonok is besegítenek az idős szülők ellátásába. A segítség formáit és gyakoriságát, lehetőségeit az is meghatározza, hogy mekkora a fizikai, földrajzi távolság az idős és családja között. Sok esetben belép a segítségnyújtás okán is a szomszédi, baráti környezet.

Az idősek helyzetét tekintve meghatározó a jelenlegi státushelyzetükre, hogy milyen volt a nyugdíjazás előtti gazdasági aktivitásuk, foglalkozási jellemzőjük, pozíciójuk és milyen szociális és jövedelmi paraméterekkel kezdték el inaktív életüket.

Szoros az összefüggés a társadalmi státusz és az egészségi állapot között is. Minél alacsonyabb ez a státuszhelyzet, annál inkább megjelenik a tartós betegség, rossz egészségi állapot, rosszabb szociális körülmény.

A család szerepe lényeges változáson ment át, maga a család, mint társadalmi alapegység is változásban van. A család, mint megtartó erő hanyatlik, kiveszőfélben van a több generáció együttélését biztosító közösségi szerepe is. A család megtartó erejének csökkenésével csökken a gondoskodás jelenléte és párhuzamosan megnő az igény a gondozói intézményekkel szemben. A család támogató jelenléte vagy hiánya megjelenik az idős pszichés állapotának minőségében is.

A modern szociális és egészségügyi ellátórendszer hatásának köszönhetően az emberi egészség viszonylag hosszú ideig megőrizhető lenne. A WHO szerint a valódi kihívás az idős emberek életminőségének megőrzése. Nem az az elsődleges feladat, hogy az emberek tovább éljenek, hanem hogy közben miként sikerül megőrizni szellemi és testi frissességüket. Ebből adódóan a jövőben nagy feladatként jelöli meg olyan betegségek megfelelő kezelését, mint a demencia, cukorbetegség, magas vérnyomás és a rák.

Fontos szerepe van a prevenciós lehetőségeknek és a szűrővizsgálatok fizikai és anyagi elérhetőségének.

Az egészségügyi ellátás, település szinten elsődlegesen az alapszolgáltatások megfelelő színvonalú biztosítása mellett, kiemelten fontos kérdés a szociális ellátórendszer kialakítása és fenntartása.

A  társadalom egészét és a helyi sajátosságokat figyelembe véve, még mindig alacsony a 60 évnél idősebb korcsoportnál az intézményes ellátás igénybe vétele.

Lényeges kérdés, hogy hol és milyen körülmények között élje utolsó életszakaszát az idős ember. Szakemberek számára is fontos, hogy ameddig csak lehetséges, az idős otthonában kapjon meg minden segítséget. Mindig egyénfüggő a legkedvezőbb megoldás megtalálása. Meghatározó a mérlegelésnél az idős egészségi állapota, önellátó képessége és ebből adódó napi aktivitása. Fontos a biztonságra, a társaságra, közösségbe vágyás igénye.

Számtalan lélektani érv szól mind az alapellátást, mind a szakellátást biztosító szociális intézmények mellett. Sok esetben ezek az intézmények jelentik az a társadalmi közeget, ahol az idősek rég elvesztett kapcsolataik helyett újakra tehetnek szert. Fontos az emberi méltóság megőrzése, a szabad választás és döntés joga.

Ma Magyarországon a szolgáltatásokhoz, ellátásokhoz való hozzáférés lehetőségeinek egyenlő esélye eltérően érvényesül. Az idősgondozás többcsatornás, az állami, önkormányzati, társulási és egyházi fenntartás mellett megjelennek az üzleti alapú hálózatok. A társadalmi felelősségvállalást minden településnek saját maga kell gyakorolnia, ezért nagyon fontos, hogy melyik fenntartási forma mellett köteleződik el.

A felmérés összegzését szolgáló tanulmány felhívja a figyelmet a jövőbeni feladatokra. Az idősek számára elsődleges segítségnyújtást jelent, a család támogató szerepe után, a szociális és egészségügyi ellátást biztosító intézmények jelenléte a településen. A meglévő alapszolgáltatások szinten tartását, esetleges fejlesztését - a csökkenő finanszírozási források mellett is - érdemes célként megjelölni.

A minél teljesebb körű, komplex támogatási rendszer megléte érdekében szükséges az alapellátásra szervesen épülő szakosított ellátás, ápolás-gondozás lehetőségeinek megteremtése.

Átgondolásra érdemes a demenseket támogató ellátási forma működésének segítése. A mentálhigiénés tevékenységet végzők személyi feltételeinek bővítése, megerősítése nagyban hozzájárulna a településen élők, elsődlegesen időskorúak kompetenciájának megőrzéséhez, támogatásához (mentálhigiénés és pszichológiai szolgáltatás). Fontos támogatni és életre hívni a közösségi ellátásokat mind a pszichiátriai betegek, mind a szenvedélybetegek megsegítésére, az egyre inkább érintett idősebb korosztályban is.

Az idősellátás megszervezésekor, a fenntarthatóság mellett a megfizethetőséget is mérlegelni kell.

A képviselő-testület által elfogadott koncepciók, programok előre vetítik a szociális terület működtetésére, fejlesztésére irányuló jövőbeni célokat, feladatokat és hozzárendelik a szükséges forrásokat. A szempontok kialakítását, a feladatok és azok sorrendjének meghatározását és a meglévő dokumentumok felülvizsgálatát segíti a településen élő 65 év feletti idősek helyzetét felmérő időskorúak szociális térképe.

Az Egészségügyi, Foglalkoztatási és Szociális Bizottság szerint igen magas szintű munka eredménye az elkészült szociális térkép, amely a szociális rendelet újragondolásánál jól használható lesz – hangsúlyozta a testületi ülésen dr. Despotov Svetozar. Az „időstérkép” jelentős összefogással készült, amiért a szakbizottság vezetője köszönetet mondott a közreműködőknek, kiemelten Gonda Lajosné Erikának, az önkormányzati szociális intézmény vezetőjének.

A háziorvos önkormányzati képviselő felhívta a figyelmet, hogy ugyan sokféle szociális ellátási forma létezik, de nem mindegyik működik úgy, ahogy kellene. A segítő rendszerek szétaprózottsága komoly kérdéseket vet fel. A legnagyobb probléma a tartós gondozást igénylő esetekben van, mert a befogadó rendszer valójában nem képes fogadni ezeket az embereket.

Dr. Papp Antal szerint is jól sikerült összefoglaló, helyzetkép készült, amit várhatóan sikerrel tudnak önkormányzati szinten hasznosítani.

Az időskori szociális felmérést önkormányzati képviselőként kezdeményező Vass Éva szintén elismeréssel szólt az „időstérkép” elkészítésében résztvevők munkájáról. Ha valaki egyedül marad, az borzasztó nehéz szituációkat eredményez. Nem pótolja semmi, amit egy családnak kellene megadnia. Az önkormányzatnak pedig nincs olyan anyagi lehetősége, amellyel jelentős segítséget nyújthatna.

Vass Éva fontosnak tartja, hogy ezeknek az információknak a birtokában a szociális bizottság dolgozzon ki olyan irányvonalat, ami segítséget, előrelépést jelenthet.

– Az önkormányzat ezt a problémát önmaga nem tudja kezelni, kormányzati intézkedésekre van szükség – erősítette meg dr. Urbán-Szabó Béla.

– Akkor lehet eredményeket elérni, ha a döntéshozók kormányzati szinten kívánják megoldani ezeket a problémákat – fogalmazott Gonda Lajosné Erika. Az „időstérképet” összeállító szociális szakember szerint ez nem csak finanszírozás, sokkal inkább akarat és szemléletváltás kérdése.

Herbály Jánosné

Szociális felmérés - az időskorúak szociális térképe letöltése>>>