Ha szeretsz valakit, az sosem érhet véget

November 1-jén, mindenszentek ünnepén és az azt követő halottak napján csöndes gyásszal emlékezünk elhunyt szeretteinkre. Benépesülnek a temetők, a virággal borított síremlékeket körülállják a távolra szakadt hozzátartozók. Hazahívja őket a szülőföld, az ősök, a családtagok sírja.



Az elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatóriumbeli (tisztítótűz) szenvedéseik enyhítésére, katolikus hittételen alapul. Vigasztalást nyújt a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.

A halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából – általános, felekezetektől független – az elhunytakról való megemlékezés napjává. Ezen a napon koszorúk és virágok díszítik a megtisztított síremlékeket, estére pedig gyertyák és mécsesek fényei gyúlnak szeretteinkért, akik már nem lehetnek közöttünk.

„Ha szeretsz valakit, az sosem érhet véget. Továbblépünk, mert muszáj, de az elhunyt a szívünkben marad.” (Elizabeth Chandler)

Herbály Jánosné

2017-10-31 16:41