A forradalom hőseire emlékeztünk

Október 23. az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja, mely előtt tiszteletünket kifejezve iskolai és városi megemlékezéseken, a középiskola a történelmi jelentőségű eseményeket idéző műsorával, ünnepi gondolatokkal, fáklyás felvonulással és koszorúzással emlékeztünk Martfűn is. 



„Mindössze húsz nap, de a magyar történelem talán legkiemelkedőbb húsz napja zajlott 1956-ban Magyarországon. A nemzet nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára, és szembeszállt a világ akkori legnagyobb birodalmával” – nyitotta október 23-án Eiler Zita muzeológus a városi megemlékezést. „1956 októberében a magyar nép a szovjet csapatok kivonásáért, a nemzeti címerért, a szabadságáért küzdött. Volt tizenegy győztes nap, amikor azt hitték, győzelmük tartós változást hoz, szabadságot. De az illúzió szétfoszlott. Magyarok ragadtak fegyvert magyarok ellen, magyarok hívták segítségül az ellenséges sereget. Az ország egyedül maradt. Több mint három évtized kellett ahhoz, hogy az 1956-ban vérrel és verítékkel kivívott rövid szabadságot 1989-ben visszaszerezzük. Több mint harminc évnek kellett eltelni ahhoz, hogy forradalomnak nevezhessük.

Martfűn nincsenek látható nyomok, kopjafa őrzi csak az emléket. Pedig a forradalom hulláma 26-án hozzánk is elért. A Tisza Cipőgyárban kezdődtek az események, a dolgozók beszüntették a munkát és sztrájkot hirdettek. Sosem felejti el aki látta, ahogyan leverték a vörös csillagot az ,,A” gyár tetejéről és ledöntötték a szovjet hősök emlékművét. Teherautókkal közel 100 ember Tiszaföldvárra majd Cibakházára indult, az iskolásokat hazaküldték” – idézte beszédében a Martfűi Hely- és Ipartörténeti Gyűjtemény muzeológusa.

A Szolnoki Szolgáltatási Szakképzési Centrum Damjanich János Szakképző Iskolája és Kollégiuma tanulói az ’56 előtti tíz év pillanatképeit is felidézték, amikor a magyar nép keserűen szembesült azzal a hazugsággal, hogy a felszabadulást ígérő Vörös Hadsereg az elnyomást hozta, a demokráciát ígérő Rákosi Mátyás pedig rögeszmés diktátorrá vált.

A színvonalas ünnepi műsort a középiskola énekkara és a 10. A osztály diákjai az emléknap városi rendezvényén és a két oktatási intézmény megemlékezésén is előadták. Felkészítő tanáraik Csomorné Fülöp Mária, Széll Anikó és Tamási Katalin.

„Amit akkor éltek át, soha nem élhetjük mi már át, az indulat, ami akkor hiteles és valóságos volt, ma már, ha felidézzük, alig több mint színpadi díszlet” – hangzott el Földi Edina beszédében a Martfűi József Attila Általános Iskola megemlékezésén. „’56, bár a magyar nép egészének forradalma volt, ismerjük be, mégiscsak a fiatalok vívták ki. S mert forradalom volt, mindez a jövőre irányult. A fiatalok a vágyaikat vetítették ki. Sok mindent megengedhetünk magunknak, csak egy valamit nem, hogy lemondjunk az álmainkról. Akkor nincs miért tovább élni, nincs miért dolgozni, nincs miért reggel fölkelni. 56’-ban is az álmaikat szerették volna valóra váltani az emberek. Részint sikerült, részint nem, de tudjuk, hogy az igazság pillanata egyszer bekövetkezik. Ha teszünk érte, hamar, ha tétovázunk, várakoznunk kell. 56’ ifjai tettek, harcoltak és küzdöttek – emelte ki az igazgatónő.

A középiskola megemlékezésén Molnár Aranka tagintézmény-vezető arról is beszélt, hogy a budapesti 1956-os forradalom nem csupán a magyarok szabadságát fejezte ki, hanem egész Európáét. „Ennek a forradalomnak volt valamiféle olyan közszelleme, amelyik úgy irányította az embereket, hogy azok észre sem vették. 1956 októberében egy nép azt mondta, elég volt! Már az is nagyon-nagy dolog lett volna, példátlan hősiesség a szovjethatalom igájában, hadseregének árnyékában, nemet mondani egy rendszerre, amely embertelen kizsákmányolást valósított meg. Ezzel a rezsimmel szemben csupán a nemet kimondani is dicsőség volt. De az az ifjúság, köztük az egyetemeink fiataljai, nem csak a tagadást tették magukévá, de jövőképet állítottak, megfogalmazták programjukat. A saját jövőjüket megalapozó, felelős jövőképet alakítottak.”

A városi megemlékezés október 23-án Martfű hagyományos fáklyás felvonulásával folytatódott. Városlakók, intézmények, civil szervezetek képviselői vonultak a művelődési központtól a Martfűi Református Templom 1956-os emlékhelyéig.

A hősökről és a szabadságharc eseményeiről az ’56-os emlékhelynél is megemlékeztek, koszorúzással zárva a hatvanegy évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc előtti tiszteletadást Martfűn.

Ahogyan a városi ünnepségen elhangzott: „Feladatunk, hogy addig emlékezzünk és emlékeztessünk, amíg megtehetjük, amíg van, aki meghallgatja. Közös felelősségünk, hogy a következő generációnak őszintén tanítsuk a múltat, értelmezzük a jelent, és reménnyel, hittel töltsük meg a jövőt.

Magyar Mária

Tovább a képekhez ›››

2017-10-30 10:03