Mindenszentek ünnepe és Halottak napja

Mindenszentek (latinul Omnium sanctorum) ünnepe november 1-én van, eredete az első keresztény évszázadokra nyúlik vissza.



A történelem során minden nép nagy tiszteletben tartotta hőseit, nagyjait és elődjeit. A régi rómaiaknál ezeknek az ősöknek isteni vagy félisteni címet adományoztak, szentélyt állítottak a tiszteletükre, szobrot készítettek róluk. Krisztus előtt (vagyis időszámításunk előtt) 27-ben Marcus Agrippa templomot építtetett Rómában az összes isten tiszteletére. A szentélyt ez alapján Pantheonnak (minden isten) nevezték el, és itt mutattak be áldozatot az ő tiszteletükre.

A keresztények távol tartották magukat a bálványimádó szokásoktól, csak az egy igaz Istent imádták. Ezért többen életükkel fizettek. Nem voltak hajlandók áldozatokat bemutatni a pogány isteneknek és a római császárnak. Csak Róma városában sok ezren haltak meg hitükért a keresztényüldözések idején. Ezeket a vértanúkat (mártírokat) az életben maradtak hősöknek tartották, és tisztelték őket. A vértanúk véres életáldozatukban Krisztushoz lettek hasonlóvá, aki értünk halt meg a keresztfán.

Ünnepük, az összes mártír ünnepe a húsvét utáni pénteken volt. (Péntek Jézus szenvedésének és halálának az emléknapja). Krisztus után 610. május 13-án IV. Bonifác pápa keresztény templommá szentelte fel a Pantheont, a keresztény vértanúk tiszteletére, „Sancta Maria ad Martyres” névvel. Ezt az ünnepet helyezte át november 1-re IV. Gergely pápa (827-844). Ez az ünnep lassanként az összes szentek ünnepévé vált. Ezen a napon nem csak azokat ünnepeljük, akiket az Egyház hivatalosan szentnek nyilvánított, hanem az összes szentet, vagyis mindazokat, akik már a mennyországba jutottak. Így köztük lehetnek elhunyt szeretteink, családtagjaink is, mi is szeretnénk közéjük jutni.

 Halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) szintén keresztény ünnep. A katolikusok mindenszentek napját követően, november 2-án tartják, a bizánci (orthodox, illetve görögkeleti) szertartásban a pünkösd előtti szombaton ünneplik. A két ünnephez kötődő szokások Magyarországon széles körben élnek a nem katolikusok között is. Sok keresztény országban a protestánsok és az anglikánok is ünneplik. Már az ókori Rómában is létezett ez az ünnep Feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odilo clunyi bencés apátnak volt a kezdeményezése, hogy mindenszentek napja után emlékezzenek meg nemcsak a szentekről, hanem valamennyi elhunyt hívőről is. Ez az ünnep a XI. században terjedt el széles körben, és a XIV. században vált hivatalossá. Az emberek koszorút tesznek elhunyt szeretteik, ismerőseik sírjára, gyertyát gyújtanak. Az emlékezés nagyon szép, de hitünk szerint halottainknak az ima, az értük felajánlott szentmise, illetve istentisztelet, az értük vállalt áldozat használ.

A halottak napját, mint ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért az emberi lélek a purgatóriumban (tisztítóhely) bűnhődik és mennyországba jutását (üdvözülését) meggyorsíthatja, ha az élők könyörögnek, imádkoznak érte. Ez az ünnep a földön élő küzdő (zarándok) egyház megemlékezése a tisztítóhelyen szenvedő lelkekről, azaz a szenvedő egyházról.

Néhány szó a Magyarországon is egyre népszerűbb Halloween ünnep szokásairól és jelképeiről.

Mivel már az óvodában is találkozhatnak ezzel gyermekeink, ezért röviden összefoglaljuk, mit kell tudni a Halloween-ről. Az ünnep eredete az október 31-én ünnepelt ősi kelta újévhez nyúlik vissza. A kelták szerint ezen a napon az élők és holtak közötti határ elmosódik, a halottak visszatérnek, kísértetek és szellemek veszik át az élők felett a hatalmat. Miután IV. Gergely pápa a korábban május 13-án ünnepelt mártírok emléknapját erre a napra tette - így szentelve meg a pogány ünnepet - Írországban ez a nap a Mindenszentek éjszakája All Hallow’s Eve nevet kapta. Innen származik e nap elnevezése.

A Halloween legfontosabb jelképe a töklámpás. Egy ír legenda elmondása szerint élt egy Jack O’Lantern nevű részeges kovács a régi időkben. Találkozván az ördöggel, furfanggal kivett tőle egy ígéretet, hogy lelke nem kerül a pokolba. Azonban a mennyországba sem fogadták be (züllött és bűnös élete miatt), ezért az ördögtől kapott izzó faszéndarabot kivájt takarmányrépába téve bolyong a részeges Jack lelke, és keresi nyugvóhelyét a lámpácska fényénél. Mivel az Amerikában őshonos sütőtök látványosabb, ezért az ír néphagyományt követő Észak-Amerikában később ez váltotta fel a legendában szereplő marharépát.

Ma az Egyesült Államokban és Kanadában a gyerekek jelmezbe öltözve házról házra járnak ezen az ünnepen és édességet kérnek. Még a felnőttek is jelmezbe öltöznek és barátaik, ismerőseik körében töltik Halloween éjszakáját.

A Halloween Európában egy speciális angolszász ünnep volt egészen a televíziózás koráig. Utána - főleg a népszerű amerikai filmek és képregények hatására - egyre általánosabban elterjedt, sokkal inkább elüzletiesedett világi, mintsem vallásos ünnep lett. Magyarországon a 2000-es évek elején kezdett tért hódítani. A jelmezkölcsönzők számára ez kiemelkedő üzlet és nagy forgalmat jelentő esemény. Az eltorzított magyarországi változatot bőven érheti kritika. Sokan valódi hagyományok és előzmények nélküli divatnak, a magyar kultúrközegben teljesen idegen szokásnak tartják, nem beszélve a horrorisztikus külső megjelenítéstől. Mi keresztények is ehhez az állásponthoz csatlakozunk, hiszen amikor a Haloweent ünneplők ijesztő jelmezekben, szörnyeket ábrázoló töklámpásokkal járják az utcákat és a házakat, mi elhunyt szeretteink sírjánál emlékezünk, gyertyát gyújtunk és imádkozunk lelkük üdvösségéért. Mert a virágok és a koszorúk elhervadnak, az emlékek feledésbe merülhetnek, de a szeretet szála az a kapocs, amely összeköt bennünket, élőket és holtakat egyaránt.

Kovácsik Antal

plébániavezető, állandó diakónus

2016-10-13 15:27