Általános



Martfű mindig is jól sáfárkodott értékeivel, ha lehetett: élt, ha úgy kellett: túlélt, de nem adta, nem adja fel soha. A több évtizeddel ezelőtt készült és a mai fotókat nézve az is rácsodálkozhat az itt zajló változásokra, aki még soha nem járt a településen vagy éppen elszármazott innen.  Ahogy annak idején a kukoricaföldből kinőtt a cipőgyár, úgy nőtt ki a gazdasági, az újtelepi és az óvárosi részt összekötő városközpont. A Szent István tér magába fogadja a városházát, a katolikus és a református templomot, a nemes cselekedeteknek és személyeknek emléket állító szobrokat, a szemnek kedves fákat, virágokat. 

A város jelene és jövője szorosan összefügg oktatási, egészségügyi, kulturális és sport intézményeinek ésszerű működtetésével, természeti és épített környezetének további kiaknázásával.

A helyi szorgalmas munkaerőre, valamint Martfű kincseire alapozva a régiek mellé új vállalkozások települtek, s ez a folyamat ma is tart.

A sikeres európai uniós pályázatok, a kistérségi társulások mind-mind a megújulás igényét mutatják itt az apró homokszemektől szőke Tisza bal partján.

A képviselő-testületek célja, hogy a helyi kis- és nagyvállalkozásokkal való kapcsolat szorossá váljon, és megfelelően működjön a kommunikáció az itt lakók és a város vezetése között, mert mindez ugyanolyan érték, mint az itt feltörő termálvíz, a természeti oltalom alá eső gesztenyefasor...

Településtörténet - Közös út, melyen együtt jár a már emlékező a formálóval és az újítóval

Jász-Nagykun-Szolnok megye déli csücskében, az apró homokszemektől szőke Tisza bal partján terül el Martfű. Úgy tartják, hogy a Mart-fű szóösszetétel a folyó sodrásával kialakított part és a vízzel bővelkedő területek adta jó fű szavakból keletkezett. Más vélemények szerint a „Mart-„ nyelvjárásilag kiemelkedő helyek jelölésére szolgált, a „fű" pedig a fej, a fő ősi finnugor eredetű szavunk nyelvjárási alakja.

Bármi legyen is az igazság, az mindenképpen bizonyos, hogy a régi korok emberei is előszeretettel telepedtek itt meg hosszabb, rövidebb ideig. Erre utalnak a szarmata, az avar és honfoglalás kori leletek. A középkorban fontos kereskedelmi út vezetett itt a Tiszán át, kettős kompátkeléssel Vezseny, Varsány és Várkony irányába.

Az első írásos emlék Martfűről a XV. századból való. Az okmány szerint Tiszaföldvár a hozzá tartozó Marthfew pusztával együtt a Dunaföldvári apátság tulajdona volt. A török hódoltság második évtizedeiben a budai pasa Martfűt a szolnoki szandzsák területéhez csatolta, a tatár dúlások során pedig feltétezhetően teljesen elpusztult.

A következő évszázadokban a hely története szorosan összefonódott földbirtokosai sorsával. A haladó szellemben működő majorságok, a csinosodó környezet ölelte kúriák, a művelődés és az oktatás iránti igény fellángolásának időszaka volt ez.

A Kövér-uradalom gazdasági udvara, amerikai szélkerékkel, 1930-40. körül


A kor építészeti lenyomata, szellemi öröksége a mai napig érezteti hatását, pedig a ma ide érkezőt, vagy éppen e tájon átutazót már egy teljesen más településkép fogadja: egy modern, ipari létesítményekkel körülvett kisváros. A változás az 1800-as évektől indult el, amikor a halászattal, állattartással, tejfeldolgozással, növénytermesztéssel foglalkozó településen elindult a tégla és a cserép előállítása. A helység magaslati központja egy agyaglencse, mely lehetővé tette, hogy a kisebb kapacitású boksás égetési módszertől kiindulva a martfűi téglagyártás elérje technikai csúcspontját. A gyár Laczkó Gusztáv tulajdonlásának kezdetétől, folyamatos fejlődésen ment keresztül, maga után vonzva az infrastruktúra, a lakhatási feltételek pozitív változását.  Még ma is jó néhány áll az úgynevezett téglagyári házak közül. A régi kollektívákat megsárgult fotókon őrzi a családi emlékezet, s az is ebből a forrásból tudható, hogy az ipari termelés mellett fontos kulturális élet szerveződött az ott dolgozókból, az ott dolgozóknak.

Az építőanyagot biztosító gyár, a közút, vasút, vízi út mind-mind fontos szempont volt, amikor a Bata cipőgyártó cég magyarországi terjeszkedését fontolva, éppen itt vásárolt földet 1940 augusztusában. A rákövetkező évben elinduló építkezés alapköve szó szerint és képletesen is egy hatalmas építkezés fundamentuma lett.


A cipőgyár építkezéséhez hajón, uszályon is szállítottak építőanyagot


Munka a földeken, távolban a Cikta épülete

A Tisza Cipőgyár északról nézve, még egy kéménnyel


A Bata konszern az egész világra kiterjedő nagyvállalat volt zlini központtal. Martfűn a kétemeletes gyárépület 1943 közepén lett kész. Jan Antonín Bata az új gyárteleppel kapcsolatban nagyszabású tervet dolgozott ki. A gyár melletti partszakaszon hajókikötőt és repülőgép leszállópályát tervezett a személy- és postaforgalom számára. A II. világháború forgataga ugyan elsöpörte a tervek egy részét, de a Cikta Rt. és jogutóda a Tisza Cipőgyár hosszú évtizedekig meghatározó szerepet töltött be Martfű és a környező települések életében is.  A gyár az államosítás után közösségi, művelődési, életvezetési hatással bírt a lakosság mindennapjaira. A hazánkban bekövetkező rendszerváltás és az egykori szocialista éra széthullása a magyar könnyűipart is átalakította. A Tisza Cipőgyár 1991-ben részvénytársasággá alakult, majd újabbnál újabb változásokon ment keresztül. Néhány évvel később megjelentek mellette a különféle szolgáltatató és termelő üzemek. A cipőgyártás tradícióját ma is őrzi a Tisza Ipartelep, de az üzemekben működő új gépek már nem csak cipőt készítenek. Az egykori dolgozók számára épített korszerű otthonok ma is állnak, a Bata-lakótelep 1999-től az Európai Örökség része.

A cipőipar fejlődésével párhuzamosan fejlődött a település közigazgatása is. Martfű 1950-ben lett Tiszaföldvárról leváló önálló település, 1970. augusztus 20-án pedig nagyközséggé nyilvánították.

Martfű iparosodása tovább folytatódott, és ennek kapcsán újabb betelepülési hullám indult el. A Bunge Zrt. martfűi gyárának őse az állami tulajdonú Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat, mely több hazai növényolajgyár egyesülésével jött létre. A létesítmény végső helyének kiválasztásában, csakúgy, mint „Bata idejében" a kedvező közúti és vasúti szállítási lehetőségek és a víznyerés szempontjából fontos Tisza folyó közelsége játszott meghatározó szerepet. Az ünnepélyes átadás és a próbaüzem 1980 novemberében volt, azóta újabbnál újabb kihívásoknak kellett megfelelnie csakúgy, mint Martfű legfiatalabb nagyüzemének, a sörgyárnak. 1981-ben megalakult az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Gazdasági Társaság. A kezdés évében a gyár csak próbaüzemként működött. A sörgyártás mellett többféle üdítőital bevezetésével is próbálkozott a cég, mely nagy lendülettel fejlődött, bővült. A hazai sörfogyasztás csökkenésével a '90-es évek közepétől a vezetés új lehetőségeket keresett a piaci helyzet megszilárdítása érdekében. A gyár jelenleg a Heineken csoport tagja. Az utóbbi években komoly modernizáción átesett üzem napjainkban közel száz főt foglalkoztat, nagy hangsúlyt fektetve a környezettudatosságra, a gyártás és a csomagolás korszerűsítésére. A cég létrehozott egy martfűi támogatói programot, ezzel is kifejezve, hogy a sörfőzésnek tradicionálisan otthont adó város közösségéhez tartozik.



Ahhoz, hogy Martfű élhető, szép kisváros legyen a Tisza köré települt ipar mellett emberség, tenni akarás, összefogás, kultúrszomj kellett és kell ma is.

Az egymásból fakadó generációk, a különböző helyi intézmények mellett, az élet széles körét felölelő céllal, programmal létrejövő civil szervezetekben is támaszt, kapaszkodót találhatnak.

Az alapfokú oktatási intézményeken túl középiskola is segíti a martfűi fiatalok képzését. A bölcsődei és az óvodai csoportok mindig is magas szintű gondozói, nevelői hátérrel bocsátották ki szárnyaik alól a gyermekeket. Az általános iskolai oktatás pedig az újabbnál újabb módszereket kutatva ad át életre szóló tudást. A szakmai végzettséget is adó középfokú intézményt a cipőgyártás hívta életre, melynek oktatása évtizedekig országosan elismert volt. Az iskolában ugyan már nincs cipőipari képzés, de az intézmény, a dolgozók rugalmasságának köszönhetően, új utakon jár a kereskedelmi, marketing szakmacsoportok bevezetésével.

Ez a település, mely 1989. március 1-jén városi rangot kapott, mindig is jól sáfárkodott értékeivel, ha lehetett: élt, ha úgy kellett: túlélt, de nem adta, nem adja fel soha. A több évtizeddel ezelőtt készült és a mai fotókat nézve az is rácsodálkozhat az itt zajló változásokra, aki még soha nem járt a településen vagy éppen elszármazott innen.  Ahogy annak idején a kukoricaföldből kinőtt a cipőgyár, úgy nőtt ki a gazdasági, az újtelepi és az óvárosi részt összekötő városközpont. A Szent István tér magába fogadja a városházát, a katolikus és a református templomot, a nemes cselekedeteknek és személyeknek emléket állító szobrokat, a szemnek kedves fákat, virágokat.

A város jelene és jövője szorosan összefügg oktatási, egészségügyi, kulturális és sport intézményeinek ésszerű működtetésével, természeti és épített környezetének további kiaknázásával.

A helyi szorgalmas munkaerőre, valamint Martfű kincseire alapozva a régiek mellé új vállalkozások települtek, s ez a folyamat ma is tart.

A Martfű Termál SPA turisztikai központ területe 2002-től a Toma Bau Zrt. tulajdona. A komplexum közel 13 hektárt foglal magába, területén található: a Kastélyszálló - Panzió Martfű** romantikus épülete, a Martfű Gyógykemping és Apartmanházak a csónakázótóval és a családbarát, háromcsillagos termál szálloda. A martfűi gyógyfürdő és uszoda nem csupán a szálloda wellness-részlege. A négy méter mély sportmedence a három méter magas trambulinjával a búvárokon kívül kiváló gyakorlópálya a műugrók és a szinkronúszók számára is. A központ a természet szeretetét, a sportot és a kultúrát kívánja egyesíteni. Ennek hagyományteremtő példája a 2010-ben elinduló ÖrökZöldTisza - Martfű Fesztivál. A több mint egy hetes rendezvénysorozat szervezése és lebonyolítása a cég, az önkormányzat, a város intézményeinek összefogásával valósulhatott meg.

A képviselő-testületek célja, hogy a helyi kis- és nagyvállalkozásokkal való kapcsolat szorossá váljon, és megfelelően működjön a kommunikáció az itt lakók és a város vezetése között, mert mindez ugyanolyan érték, mint az itt feltörő termálvíz, a természeti oltalom alá eső gesztenyefasor...

Martfű város 2010-ben könyv formájában is összegyűjtötte emlékeit, a jövőnek szánt örökségét.

„.....azzal a szándékkal ajánlom e könyvet, hogy kezdete legyen egy közös útnak, melyen együtt jár a már emlékező, a formálóval és az újítóval." E gondolatokat kapja útravalóul a kötet olvasója és ezek a gondolatok vezérlik a település mindennapjait is.  A sikeres európai uniós pályázatok, a kistérségi társulások mind-mind a megújulás igényét mutatják itt az apró homokszemektől szőke Tisza bal partján.